Miraculous - Nélküled

- 6 -

A megtekintések száma mára átlépte a 200-at, és a vote-ok száma is jelentősen növekedett. Mindenkinek köszönöm szépen a biztatást, és hogy olvastok! ❤

Hangodat hallva lassan felém fordítottad fejedet. Arany tincsed alól csodálkozó zöld szempárad nézett rám. Lábaimat behajlítottam. Hatalmas lélegzetet vettem, majd éreztem a tüdőmbe szivárgó levegő nyomását. Dobhártyám mintha vízzel telt volna meg, nem hallottam semmit. Csak a szívverésem, és heves lélegzetvételem. Szívem minden egyes dobbanására testem porcikái is beleremegtek. Torkom fájdalmasan kapart, míg ajkaim kiszáradva nyíltak szét nevedet suttogva. Izzadt ujjaim közül majd' kicsusszant jojóm, amit képes lettem volna apró darabokra roppantani szorításommal. Jobb lábamat hátra csúsztattam a cserepen, ezalatt kezemet fegyveremmel együtt hátra lendítettem. Mindeközben csakis varázslatos zöldjeiddel néztem farkasszemet, egy pillanatra sem levéve róluk tekintettem.
Nem kell félned, bármikor megvédelek, ha kell az életem árán is!
Lassan kifújva a levegőt elrugaszkodtam. Csak téged figyeltelek. Az autó már éppen hogy ruhád szegélyét súrolta, mikor fegyveremet teljes erőmből feléd hajítottam.
Nem engedem, hogy bárki elvegyen tőlem. Nem vehet el tőlem senki!
Az körbekerülve téged ölelt át madzagjával. Szívem felkúszott torkomba, ott folytatva szapora dobogását. Karjaim megmeredtek, majd mindenemet összeszedve rántottam magamhoz pöttyös játékszerem. Az magával húzva téged közeledett felém. Arcod ijedt volt, és zavarodott. Két karomat kettétártam, ahogy csökkent a kettőnk közötti távolság. Mellkasod enyémhez fúrodott. Fejed vállamra hajlott. Ládaiddal megfékezve gyorsaságod zuhantál karjaimba. Egyik kezemet sűrű hajkoronádba kúsztattam, míg a másikat a hátadra simítottam.
Izadt sötét tincseim kivörösödött homlokomra tapadtak. Alatta meglapuló kékjeim aggódva fürkésztek téged. Tested megdermedve állt karjaim közt. Nem mozdultál, nem szóltál. Csak is heves lélegzetvételed visszhangzott a fülemben. Lassan csillapodni kezdett loholásod. A jojóm rabságából kigubancoltad kezeidet, majd óvatosan felemelve azokat vontál szenvedélyes ölelésbe. Kipiroslott arcomon hidegen szántottak végig sós könnyeim, majd még jobban magamhoz húztalak.
-Itt vagy.... És mit meg nem adnék, hogy újból itt legyél...-
Pár percig mozdulatlanul így maradtunk. Csak mi ketten.
-Én és Te... Csak Én és Te voltunk.
De miért hagytál itt engem...?-
Keziddel finomam eltoltál, hogy szemeimbe nézhess.
-Köszönöm... Katica.- súgtad, de nevem oly fájdalommal csúszott ki ajkaid közül, mintha örökbúcsút mondtál volna.
-E-ehz csak természetes.- kaptam zavartan a tarkómhoz a kezem. És talán csak ekkor jutott el a tudatomig, hogy mi hosszú perceken át egymás karjában voltunk. Egy hangos dudálás szakította meg a romantikus pillanatunk. Szuperhőshöz méltóan pillanatok alatt felmértem a terepet. A közlekedés a feje tetejére fordult. Sárgán villogó lámpák, üvöltöző vezetők, ámokfutó kocsisok, és az óriási dugó. Szemed az enyémhez hasonlóan az akumatizáltat kereste. Egy érdekes autó közeledett felénk hatalmas lábakkal végig taposva az autókat. Egy fiatal fiú ült benne, aki gonoszan kacagva rontott végig a járműveken.
Szemem sarkából észrevettelek, ahogy észrevétlenül terveztél elosonni .
-Most már tudom. Át akartál változni, hogy segíts nekem, de végül nem tetted. És mindezt csak a nagy számnak köszönhetem.-
-Várj csak!- ragadtam meg a kezed, mire meglepődve néztél rám.
-Biztonságba viszlek. Nem engedem, hogy bármi bántson.- motyogtam, majd félig átkarolva téged hajítottam el a jojómat.

(Sziasztok, ilyet nem szoktam, de most különlegesen kérném a véleményeteket. Ezt a részt nagyon érzelmesre, és áthatóra szerettem volna megírni. Azt akartam, hogy olvasás közben a hideg rázzon titeket. Az egész lassítva vetítődjön a fejetekben, és csak Katica lihegését, és szívverését halljátok pulzáló füleitekben. Nos, nem tudom, hogy így sikerült-e, de kérlek mindenképp írjatok valamit az olvasás közbeni élményeteikről. Köszönöm!)

Petra
❤