Miraculous - Nélküled

- 3 -

Egy pillanatra elhallgattál, mintha csak válaszra vártál volna, de utána folytattad.
-Szeretlek mióta először megláttalak! Szeretem, hogy megbízol bennem, mindig számíthatok rád, nálad jobb társat nem is szánhatna az ég.- szorítod meg ujjaimat, amik képesek lettek volna szétfojni kezeidben a zavartságtól kelletkezett gyengeségem miatt.
-Szeretem mindened, a kedves mosolyod, az őszintén csillogó égkék szemeidet, selymes éjsötét hajad.- nevettél fel, ezzel csak még jobban fokozva az arcomba pumpált vér mennyiségét.
-Beléd vagyok bolondulva Katica! Minden nap csak azt várom, hogy találkozhassunk. A nap többi részében pedig csak arra tudok gondolni, hogy ki az a csodálatos lány, aki az álarc mögött rejtőzik.- engedtél szorításodon, majd tenyered lágyan arcomhoz simítottad. Ajkaiddal lassan közeledtél felém, szemhéjaid csukódni kezdtek. Pánikba estem, egy pillanatra teljesen leblokoltam. Hahó és mi lesz Adrien-nel? Tudod életed szerelme, akiért mindenre képes lennél. Mutatóujjamat felemeltem, majd szájad elé tartottam, ezzel megfékezve teted. Értetlenkedve néztél rám, tekintetedben pánik látszott.
-Ne-ne haragudj Macska. De én v-valaki mást szeretek.- sütöttem le szemeimet. Ujjaidat lecsúsztattad orcámról. Nem láttam az arcod, de hallottam, ahogy szíved apró szilánkokra robbant. Tudtam, hogy fájdalmat fogok neked okozni, de arra nem számítottam, hogy számomra is ennyire nehéz lesz. Félve pillantottam fel, de tudtam, hogy hibát követek el. Az hogy láttam, a gyönyörű zöld szemeidet, amik most a könnyektől homályosan csillogtak, tele voltak fájdalommal és mérhetetlen csalódással, és az a keserű mosoly. Csak még több okot adott arra, hogy utáljam magam. Összetörtelek, teljesen. Próbáltál erősnek maradni, de hallottam. Hallottam, ahogy a  szíved apró szilánkjai kegyetlenül fúródtak bele mellkasodba. Láttam a csalódást a szemeidben. -Még most is fáj, ha eszembe jut.-  Nem erre számítottál, ugy érzed nem ezt érdemled.
-S-sajná..- kezdtem volna könnyeimmel küszködve, de szavamba vágtál.
-Semmi baj.- szóltál élesen, de mindketten tudtok, hogy ez nem volt igaz.
-Szerencsés egy srác lehet.- suttogtad, aztán fegyveredet pörgetve elrugaszkodtál a talajtól.
-Ma-Macska- ragadtam meg a karodat zokogva . Megtorpantál, de fejeddel nem fordultál felém.
-Drágám...- motyogtad.
-Kérlek, ne tedd még ne-he-zebbé..- csuklott el a hangod a végére, majd szorításomból kirántva kezed, elugrottál botoddal.
-Sajnálom, hogy összetörtelek, de honnan tudhattam volna, hogy saját magad miatt utasítottalak vissza...-

Petra
❤