Miraculous - Nélküled

- 8 -

700 megtekintésen is túl haladtunk, fantasztikusak vagytok! ❤

-És......Kész!- fejeztem be az utolsó oldalt is. Fáradtan dőltem hátra a székemen.
-Meg sem lepődök.- kuncogtam fel békésen szuszogó kwamimat látva.
-Azt hiszem, nekem is jár a pihi.- nyújtózkodtam, ezzel átmozgatva elgémberedett végtagjaimat. Nehézkesen felvakartam magam és az ágyam felé bandukoltam.
-Adrien.- simítottam végig a képeket a falomon.
-Talán nem is sejted, de szeretlek!.... Mondjuk ez nem meglepő.- nevettem fel kínosan.
-Téged mindenki szeret.- eresztettem el egy halvány mosolyt.
-És tudod miért? Kezdjük azzal, hogy te vagy a legcsodálatosabb ember akit ismerek. Elképesztően jóképű, hibátlan arccal, arany szőke hajkoronával, meseszép zöld szemekkel, szívdöglesztő mosollyal.- ábrándoztam szerelmesen.
-De...- ráztam meg a fejem.
-Ha valaki jobban megismer rájön, hogy te ennél sokkal, de sokkal több vagy. És most nem csak arról beszélek, hogy az osztályban él tanulóként büszkélkedhetsz, hogy a zongora játékodat hallva Beethoven elbújna, vagy hogy úgy forgatod a kardot mint egy igazi vívó bajnok. A tökéletességedről nem is beszélve, amit rengeteg fotós kap lencsevégre.- kuncogtam fel egy újabb fényképet nézve.
-De...- halkultam el egy pillanatra.
-Egy esernyővel képes vagy elrabolni egy lány szívét.- suttogtam.
-Csak egy lány a sok közül...- húztam el a szám csügedten.
-Egy lány tele reményekkel, hogy egyszer majd őt választod.- hunytam le a szemem.
-De tudod mit? Ha nem én leszek az, nem fogom bánni. De csakis, és csakis akkor, ha vele tényleg boldog leszel.
Mert ha valaki tud adni nagyobb boldogságot, mint amit én nyújthatok, akkor beletörődök.
-De!- emeltem fel a mutatóujjam fenyegetően.
-Ha nem, akkor azt nem fogom engedni. És ha még netalán játszadozik is veled és csalódást okoz, akkor igérem Katicaként, vagy ha kell Marinette-ként is eltüntettem a színről.- mélyült el a hangom.
-Mert Te csak a legjobbat érdemled.- értem az utolsó fotóhoz, amire lány csókot leheltem.
-És én nem vagyok az számodra...-

- • - • - • - • - • - • -

Egész nap arra vártam, hogy megszólaljon az utolsó órát lezáró csengőszó. Miután az osztály jelentős része távozott, unottan feltápászkodtál a padodtól, és a táskát átdobva válladon elhagytad a termet.
Félénken elővettem a kék szalaggal átkötött könyvecskét, majd egy mély sóhajt eresztve utánad eredtem.
-Adrien...- tipegtem téged követve a folyosón.
Ahogy befordultam a szekrényeknél sötét szárny csapásra lettem figyelmes.
Az akuma téged vett célba.

Petra
❤