Átrepültük a várost. Egyik karommal derekadat öleltem át, míg másikkal jojómat hajítottam egyik háztetőről a másikra. Te csak némán kapaszkodtál vállaimba.
-Jól vagy?- kérdeztem aggódva.
-Persze.- mondtad, de hangodon hallani lehetett, hogy elmédben teljesen más helyen jársz.
-Mond csak, mi történt veled és Fekete Macskával?- kérdezted hirtelen.
Szívem torkomba kúszott a név hallatán. Két lendítés között tekintettem hátra, ahol komoly arcoddal találtam szemben magam.
-Azt hiszem, összetörtem.- motyogtam, majd újra az utat figyeltem.
-Szeret téged?- kérdezted tovább feszítve a témát, amiről még csak veled voltam hajlandó beszélni.
-Csak szeretett...- ült ki fájdalmas mosoly arcomra.
Mintha szólni akartál volna, nyitottad a szád, de be is csuktad. Beszélgetésünk ennyivel véget is ért volna, de engem valami piszkált belülről. Bizonyítani akartam, hogy az érzéseim feléd határozottak, és nincsenek kétségeim az irántad érzett szerelmemmel.
-Bárcsak tudtam volna, hogy ezzel épp az ellenkezőjét érem el...-
-De tudod, én mást szeretek.- bizonygattam.
-Valakit, akit nem tudok el felejteni soha...- mosolyodtam el.
-Nem tudja, de számomra ő minden.- kapaszkodó ujjaid egy pillanatra megremegtek vállaimon.
-Nem tudtam volna Macskának hazudni, mert senkit nem tudnék ennyire szeretni, mint Őt...- mondtam, és kijelentésemre meg is érkeztünk az Agreste palotához.
Arcodon keserű mosoly fogadott.
-Értem.. Köszönöm szépen a hazautat, és sok sikert a szerelmedhez.- motyogtad, majd egy mosolyt erőltetve intettél nekem, és gyors léptekkel az épületbe siettél.
-Akkor még nem tudtam, hogy már másodjára zúztam apró szilánkokra szívedet...-
- • - • - • - • - • - • -
-..Szomorúan tapasztaltam, hogy Macska nem jött el. Végül az akumát egyedül győztem le..- forgattam a tollat a kezemben.
Majd egy mély sóhaj kíséretében becsuktam a naplóm.
-Jól érzed magad Marinette?- röppent elém aggódó kwamim.
-Nem igazán..- dünyögtem lehangoltan.
-Hosszú napod volt. Nem ártana lepihenned.- repült az arcom elé kedves mosollyal.
-Még befejezem Adrien ajándékát.- kaptam a kezembe a kis könyvet határozottan.
-Nem tudom tovább nézni, hogy ennyire szomorú, talán ezzel felvidítom.- emeltem az ajándékod szégyenlősen az arcom elé.
Ezután pedig serény munkába kezdtem.
Petra
❤
YOU ARE READING
Miraculous - Nélküled
FanfictionKét szerelmes fiatal, és Párizs két szuperhőse. Két személyiség egy testben, és két szerelem egy lélekben. Ez a bonyulult rendszer, ami mégis kiegyensúlyozottan harmonikus. De mi történik mind ezzel, ha eltűnik az egyik fél?
