Levi x Reader HUN

Füllesztő romantika

 Azt hitték, tán szemük káprázik, de nem. Az egész egység azon ügyködött egészen idáig, hogy ezt megtervezze, megrendezze? Ez egy óriási nagy dolog volt számukra. Az egész testükben megfagyott a vér, majd mikor egymásra csillogó szemmel néztek, újra felpezsdült bennük a forró vér. Füllesztő forróság járta be az aprócska termet, legalábbis e kettő számára szauna volt.
-Na, mi lesz már? Derítsétek fel a terepet! -utasította őket, majd bizakodóan kikísérte a párt.       Ők csak kézen fogva bújtak össze. Közelebbről még elképesztőbb volt ez az egész. Hogy mi is volt ez igazából? Egy egész kis teraszra volt egy puha kis szőnyeg végigterítve, azon elegáns, egyedül árválkodó asztallal, azon egy bársonyterítővel, kristálypoharakkal, tányérokkal és evőeszközöket. A kis szalvéta édesen összehajtva ágaskodott a tényér közepén, a többi anyaggal megegyező színben pompázva.
-És én most azt hiszem, le is lépek. -sóhajtott elégedetten Hanji, majd elment a többiekkel egyetemben.
Nem is oly sokkal ezelőtt még karmazsin ruháját öltötte az alkony, s már csak a ragyogó kis kavicsokat szórta el az éj a fekete takaróra. A férfi kihúzta a hölgynek a széket, s a lány helyet is foglalt, majd a hadnagy betolta azt, úgy, ahogy kell. A pincér, ki ez esetben Petra, édesen mosolyogva állt, bájos kis ruhájában, s hozta az ennivalót. Hanjitól sok mindent megtudtak, mit szeretnek ők ketten. Igaz, szűkölködnek mind ételben, mind pénzben, de ennyit megérdemelt az emberiség legerősebb katonája, hogy hű kedvesével vacsorázhasson egyet. Ki tudja, mennyi rá az esély, hogy a jövőben ezt megtegyék. Minden másodperc meghitten, egész csendesen telt. Nem akarták beszéddel megzavarni a pillanatot. Petra töltött egy kis vörösbort a lánynak, majd a férfinak, majd azzal el is sietett.
-(T/N), örülök, hogy veled tölthetem az estémet. -mondta Levi lágy hangon, olyan szelíden, mint még soha. -Szeretlek. -kissé furcsa, de nem tudta, mikor időzíthetne ennél jobban. Ki sem volt öltözve egyikőjük sem a vacsorára, de azért sikerült elrejtenie a zsebében az ajándékát. Felállt a székből, mire a lány csak egy szemöldökfelvonással nyugtázta az akcióját. Térdét maga alá eresztette, a lány még csak nem is sejtette, mi várt rá. Hirtelen benyúlt a zsebébe, és egy apró dobozkát vett elő. A lány reflex-szerűen felállt, és kezeit szája elé helyezte sokkjában. A férfi kitárta a dobozka tetejét, melyben egy sziporkázó gyűrű csücsült. Kissé ijedten, s zavartan, félve ez elutasítástól kérdezte, úgy, mint ahogy még soha, senki nem hallotta beszélni. Olyan gyengédséggel, s lágysággal kérdezte.
-Hozzám jönnél feleségül? -suttogta bizonytalanul. A lány könnyes szemekkel, melyek sorra görögtek arcán, hevesen bólogatott. Képtelen volt egy hangot is kinyögni. Talán álmodott? Vagy ez a valóság? Ez tényleg vele történt meg? Levi sem volt különb. Bár kicsit zaklatta a gondolat, hogy tudta (T/N)-ból/ből kinézni, hogy nemet mond majd. A férfi feláll és a lány gyűrűsujjára csúsztatta a gyűrűt. Sem túl kicsi, sem túl nagy nem volt. Tökéletes választás. Mint ahogy nő terén is választott. A férfi lágyan magához húzta a lányt, elfojtva összes szavát, ajkát az ő ajkára tapasztotta. Az elmúlt idő összes vágyával csókolta a lányt. Dereka köré fonta izmos karjait, majd a lány a nyaka köré helyezte két puha kezét. Egyikük sem finomkodott, néhány pillanat múlva heves táncot járt nyelvük, olyan volt, mintha egy üres térben lebegtek volna. Csak akkor váltak szét, mikor a levegőhiány miatt már nem bírták tovább tartani az iramot, s zihálva ölelték egymást. Ebben a csókban minden benne volt. Szerelem, szenvedély, vágy... A legjobb, és legszebb pillanatot élték meg ebben a pár percben. Belegondoltak, hogy életükben ez egy óriási nagy lépés volt. Hogy az elkövetkező éveikben ők férj, és feleségként élnek majd. Hogy lesznek gyerekeik, hogy még több csodás pillanatot élhetnek át közösen.