Levi x Reader HUN

Kettesben

Rivaille belekortyolt a teába, és keresztbe vetette a lábait, miközben egy jelentést kapott elő.
-Mi van, kölyök? -nézett (T/N)-ra/re kissé felvont szemöldökkel. -A munka nem készíti el saját magát. -morogta, miközben fel-fel nézett a papírból.
-Öhm... -hirtelen mintha azt se tudná, mit akart, úgy néz a hadnagyra. -Igen, tudom... Elnézést. -mosolygott halványan.
Levi letette a teát, majd a lapot.
-Nincs baj. -mormogta ismét a "bajusza" alatt.
A lány a száját kissé elhúzva biccent egy kisebbet. -Esetleg segíthetek valamiben? -ajánlotta fel a segítséget. -Vagy esetleg hozhatok valamit?
-Fuss 30 kört a ház körül. -A lánnyal egymásrapillantottak, ő teljes egyszerűséggel közli, persze csak viccből.
(T/N)-nak/nek kikerekedik a szeme, ahogy a mondat elhangzik.
-HARMINC? -nézett a hadnagyra teljesen kiakadva, sipákoló hangon.
-Nem kell mindent haláli komolyan venni. Még nekem is lehet humorom. -vont vállat.
-Ja! Heheh. Értem én... -nevetett fel kínjában (T/N).
-Tch... Ha ennyire hasznos akarsz lenni, hozz még egy teát. -dobta fel a témát.
-Máris. -pattant fel, majd elszabadult a pokol.
-Mit szarozol már annyit?! -Osont oda ő is, mögéd állt, majd a vállad felett bámulta, mit műveltél. -Ne pazarold a tea leveleket, büdös kölyök! Van lefőzve! -rivallt rá Rivaille. Badumtss.
A lány szinte beverte a plafonba a fejét, ahogy csak úgy odeteleportált.
-Basszus, de megijedtem. Majdnem a szívrohamot hozta rám!  -egy helyben állt pár másodpercig, mint aki szellemet látott.
-Tch.. Majd akkor megcsinálom én. -hallotta azt a mély, ropogós hangját a háta mögül.
-Bocsánat. -sóhajtott, majd visszaült a ,,helyére".
A hadnagy pár másodperc múlva a lány előtt ült, ismét keresztbe vetett lábakkal, mikor egy szemüveges nő hirtelen berontott.
-Picúr, Erwin téged keres! -lihegett a nő.
-(T/N), menj vissza a szobádba. -állt fel Levi, otthagyva a gőzölgő teáját.
-És te ki vagy? -vigyorgott rá a szemüveges nagyokat tapiskolva.
-(T/N) a neve, de mostmár indulj meg, pápaszem. -duruzsolta a hadnagy az orra alatt, kitessékelve Hanjit, aki csak hátrafele vigyorgott, és integetett, mire kiment, és becsukta az ajtót.
-Ó, hát be sem mutatkoztam! Én Hanji Zoe vagyok! -örvendezve nézett rá, ahogy melléjük szegődött a fiatal tag.
(T/N) biccentett, integetett neki egyet, és felment a szobájába.