Vasember - Az elveszett testvér

Part 10.

Unott arckifejezéssel vettem el a zacskót a kezéből, majd a táskámba raktam. Azt gondolva, hogy Mr. Hogan már itt van értem, megindultam a bejárati ajtó felé.
- Még is hova mész? - kérdezte érdeklődve.
- Lehet, hogy már Mr. Hogan itt van értem, és nem akarom megváratni. - feleltem, majd lenyomtam az ajtó kilincset. Azonban nem volt ott senki.
- Ma én viszlek suliba. - lépett mellém Tony, majd becsukta az ajtót.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. - néztem utána.

- Ugyan miért ne lenne jó ötlet? - kérdezte, közben egy zakót vett magára, és kezébe vette a narancssárga lencsékkel rendelkező napszemüvegét.

- Mondjuk azért, mert te egy hírességnek számítasz, és nem kell a felhajtás emiatt. - mondtam, majd követtem őt a garázsba, hátha még meg tudom győzni, hogy ne jöjjön. - Ráadásul Tom tuti, hogy nem szállna le rólad, ha meglátna.- tettem hozzá halkan.

- Ez csak még egy ok arra, hogy menjek. Kíváncsi vagyok az iskoládra, na meg a barátaidra is. - kúszott a szájára egy pimasz mosoly, közben a kocsival kiállt az udvarra. - Indulhatunk?
Látva, hogy esélyem sincs megnyerni eme eszmecserét, beszálltam mellé a kocsiba. Az út igen csendesen telt. Beérve a városba Tony lassított a sebességen, majd felém fordult.
- A mai napon nincs kedved inkább velem lógni, mint a suliban tengetni a napod? - kérdezte, ezzel teljesen meglepve.
- Ne haragudj, de van egy kis elintézni valóm a suliban, így nem hiányozhatok most. - mondtam és láttam, ahogy elkedvtelenedik. Ez egy kis rossz érzettel töltött el. - De, ha van kedved a hétvégén elmehetünk valahova. - tettem hozzá.
- Remek! Akkor majd a hétvégén! - derült fel újra.
- Nem lenne baj, ha Ms Potts-ot is hívnánk? Biztos örülne neki. - vetettem fel egy ötlet gyanánt, majd félszemmel kíváncsian nézem a reakcióját. Még a vak is látja, hogy valami van köztük.
- N...nekem nincs ellenvetésem. - felelte, majd többet nem szólalt meg. Pár perccel ez után megérkeztünk az iskolám elé. A kíváncsi egyben meglepődött szempárok ugyan úgy szegeződtek felénk, mint az előzö nap.
- Köszönöm a fuvart. Most már mehetsz! - nyitottam ki az ajtót, majd kiszálltam a kocsiból, azonban mire feleszméltem, már mellettem állt.
- Mehetünk? - kérdezte kíváncsian, majd megindult az épület felé. A többiek tátott szájjal bámulták a milliárdost, ahogy elhalad mellettük, közben én a szememmel Tom-ot és Tim-et kerestem. Meg is találtam őket az ajtóban állva. Ahogy melléjük értünk, sóhajtottam egyet, majd köszöntem nekik.
- Sziasztok! - feleltem, majd vártam a következőket.
- Ők lennének a barátaid? - kérdezte a mögöttem álló férfi, mire aprót bólintottam.
- Thomas Cry, uram! Nagy öröm a számomra, hogy megismerhetem! - nyújtotta Tony felé a kezét.
- Tony Stark! - fogta meg Tom kezét, majd jól megrázta azt. Az után a Tim felé fordult.
- Én Timothy Pride vagyok! - mutatkozott be megszeppenve.
- Örvendek! - biccentett felé egyet. - Örülök, hogy megismerhettem az öcsém barátait.
- Hogy mi? - ezt a kérdést egyszerre tették fel és nem csak ők, hanem azok is akik mögöttünk hallgatóztak. Azonnal betapasztottam Tony száját.

- Nem mondott semmit. - próbáltam még menteni a menthetőt , de nem sikerült. Tony elemelte a szája elől a kezem.

- Nem kell ezen semmit szégyelni. - kezdte, majd körbenézett. - Azt mondtam, hogy örülök, hogy megismerhetem az öcsém barátait. Gondolom egyikőtög sem tudta.

- Nem, és nem is akartam, hogy megtudják. - mondtam, egy kicsit idegesen. Hirtelen Tony telefonja csörögni kezdett. Félre vonult, hogy beszélni tudjon.

- Miért nem mondtad? - lökött oldalba Tom.

- Mert tudtam, hogy hogyan fogsz reagálni. Most is úgy tartod a kezed, mintha egy nagy kincs lenne. - mutattam az említett testrész felé.

- Sajnálom srácok, de most mennem kell. Suli után gyertek át ti is. - mondta, majd megindult a kapu felé, és miután beült a kocsiba nagy sebességgel hajtott el. Erre volt jó, hogy ő hozott suliba. Arra, hogy felkavarja a nyugodt iskolai életemet. Nem foglalkozva a sok engem bámuló egyeddel beléptem az épületbe, majd az osztálytermünk felé véve az irányt, elindultam. Terveim szerint meg akartam keresni Danny-t, hogy megkérdezzem tőle, hogy mi történt az előző nap, még akkor is, ha ezzel azt fogom elérni, hogy megverjen. Azonban nem találtam őt az osztályterem előtt. Csak az után jelent meg, amikor már rég bent voltunk a teremben, és a tanár leadott vagy fél órai anyagot.

- Mr. Rise! Már megint késett! - emelte fel a hangját a tanár, majd a végig nézett a fiún. A szeme alatt kék monokli égtelenkedett. A tanár is észre vette, azonban nem tette szóvá. Danny is visszafogta magát, hogy bármit is mondjon, néma csöndben ment végig a padok között, majd leült a helyére. Nyeltem egyet. Ha ő így néz ki hogyan nézhet ki George és Scott? Biztos sokkal rosszabbul. A maradék fél órában az asztalra borulva aludt. Óra után Danny volt az első aki elhagyta a termet.
- Szerintetek mi lett vele? - kérdezte Tom miközben pakolta össze a füzeteit.
- Verekedett. - feleltem, majd Danny után siettem. Kilépve az ajtón megláttam, ahogy a srác az udvar felé ment. - Danny! - kiáltottam utána, de mintha meg sem hallotta volna, ment tovább. - Danny, várj! - kezdtem el futni, hogy utól érjem. Az udvarra kiérve megláttam, amint az iskola falának támaszkodik. Egy darabig haboztam, de tudni akartam, hogy mi történt.
- Danny! - itt az említett felém emelte rémisztő tekintetét, de nem szólt hozzám egy szót se. - Sz... szeretnék kérdezni valamit.
- Szerintem meg jobban tennéd, ha békén hagynál, vagy neked is lesz egy szém monokli a szemed alatt. - mordult fel, majd megindult a kapu felé. Őt ismereve épp el akart lógni a suiból.
- Danny! Miért segítettél nekem? - kiáltottam utána, mire megtorpant és értetlen arckifejezést vágva felém fordult.
- Én nem segítettem neked.- felelte érzelem mentes arccal, majd elhagyta az iskola területét. Azonban ezzel nem győzött meg. Utána mentem. Egy darabig némán követtem, hogy hátha majd tudok vele beszélni ott, ahová megy. Egyszer csak befordult az egyik sikátorba én meg gondolkodás nélkül követtem. Amint én is befordultam Danny megragadta a pólóm nyakát és a falnak nyomott.
- Nem fogom kétszer elmondani, úgyhogy jól figyelj! Ne érdekeljen az, hogy mit miért teszek, mert nem tartozik rád! Ne kövess és ne is szólj hozzám, különben nagyon megbánod! Megértetted? - szürte a fogai között, közben a szemeivel úgy szugerált, mintha a tekintetével képes lenne megölni valakit. Nyeltem egyet. - Értetted? - kérdezte ismét, mire hevesen bólogatni kezdtem. Erre elengedett,  majd megindult. Ugyanebben a pillanatban a sikátor másik végén a vasembert láttam meg landolni,  ezzel teljesen elzárva az utat  Danny elől.
- Csak nem megzavartam valamit?  - hallatszódott Tony hangja.  Azonnal odarohantam melléjük,  majd kíváncsian vártam a fejleményeket. 
- Te mit keresel itt?  - kérdeztem érdeklődve a páncélos férfitól.
- A telefonod szerint nem tartózkodtál az iskolában,  így megnéztem,  hogy mit csinálsz.  - vette le a sisakot a fejéről.  Danny-re néztem akit túlságosan nem lepett meg a látvány.  Tony is végig mérte őt,  majd egy kis néma csend után megszólalt.  - Téged ismerlek!  - hangzott meglepődötten a férfi. 
- Szerintem összetéveszt valakivel.  - próbálta Danny a legudvariasabb hangnemet megütni.  Azért egy ilyen pánccéllal ő sem tudna mit kezdeni. 
- Nem hiszem.  Biztos, hogy te vagy az. - mondta Tony, majd elmosolyodott.  - Phil Chulson unokaöccse, nem?

- Hogy mi? - kaptam fel a fejem eme név hallatán, majd Danny-re néztem.

Meghoztam a következő részt. Remélem tetszett. :D :D