AKA • 16+

32. - MEGINT ÉS MINDIG

- Anyukád tényleg olyan...tökéletesnek tűnik. Te jó ég, ez a nő valami eszméletlen! Nagyon intelligens és gyönyörű. Olyan, mint te - mondta Shawn, miközben bedőlt az ágyamba. - nagyon kemény...

- Te most tényleg anyámat dicséred, Mendes? - vontam fel a szemöldököm. - Tudtommal szingli, bepróbálkozhatsz nála.

- Viccelsz? Nem értem Andrewba mi ütött, hogy elköltözött olyan messze és itt hagyta Őt.

- Shawn, állj le! Te tizenkilenc éves vagy, Ő harminchét. Tudod, hogy éppen az anyámról áradozol? - kérdeztem csípőre tett kézzel, majd felvontam a szemöldököm. - Állj le Mendes, amíg szépen mondom...

- Harminchét? Huszonhétnek néz ki - nevetett fel, mire teljesen értetlenül ráncoltam össze a szemöldököm és kérdőn néztem rá, Ő azonban csak megforgatta a szemét és az ajtóm aljára mutatott, amin ha jól megnéztem, beszűrődött egy kis fény. A fényt azonban megtörte valami, ami feltehetően anyám árnyéka volt - mikor ajtót nyitott, majdnem megkérdeztem, hogy miért nem meséltél soha a nővéredről. Aztán köszöntél neki, hogy szia anya... Elhiszed, hogy nehéz volt Őt magázni? Majdnem tegeztem, mert olyan fiatalnak látszik, bár igazából az is - mondta tovább, én meg csak a szememet forgatva mosolyodtam el. Mikre képes volt azért, hogy szimpatikus legyen a családomnak...

- Kész a vacsora - kopogott be a szobába anya, mire Shawn mosolyogva állt fel és velem együtt indult ki a szobából.

Őrület...

Ahogy leértünk az ebédlőbe, Shawn sietve húzta ki a széket anyának, majd nekem is, Ő pedig csak ekkor foglalt helyet mellettem, anyával szemben. Majdnem elnevettem magam azon, hogy mennyire képes rendesen viselkedni, bár rosszul esett, hogy azelőtt sosem mutatta meg ezt az énjét.

- Gyönyörű háza van, Miss Fazzalaro. Visszafogott, de hihetetlenül ízléses és egyszerűen elragadtató. Csodálatos a letisztultsága. És külön meg szeretnék dicsérni benne két dolgot. Előszöris a csillárokat, hiszen nagyon szépen ragyognak ott, és annyira feldobják az összképet, hogy öröm rájuknézni. És a kedvencem amit meg szeretnék említeni, a benne élő két gyönyörű hölgy.

A rohadt életbe, mennyi ideig gondolkozhatott ez ezen?

- Hű, maga nagyon érti a dolgát - nevetett fel anya kicsit zavartan.

Valaki zavarba hozta anyát? Dehát ez lehetetlen...volt. Egészen addig, amíg Shawn be nem lépett ebbe a "gyönyörű házba" és fel nem borította a rendet na meg anya óriási magabiztosságát. Míg az én életem abból állt, hogy megfelelési kényszerem volt iránta, addig anyán csak egyszer láttam, hogy meg akart felelni valakinek. Aznap este Shawnnak...

- Nem csak gyönyörű, de igazi konyhatündér is - mosolygott Shawn a vacsora befejeztével, majd a tányérját kezdte bámulni.

Neee! Ugye nem, Shawn!? Mondd, hogy nem felejtetted el az elrendezést!

Félve tette le a villát és a kést egymásra merőlegesen, bár a fejük a baloldal felé mutatott. Zavartan nézett rám, én pedig szemmel próbáltam jelezni neki, hogy nem jó, bár nem pont jól vette a célzást. Még nagyobb bajt csinált, a két evőeszközt egymásra helyezte el, a kés a villába volt helyezve, ez pedig egy egészen más, negatív dolgot jelentett. A lábával gyorsan dobogott az asztal alatt, ideges lett, bár addig meglepően higgadtan kezelte a dolgokat. Meglepett az ötlete, amivel bár megmentette magát, mégis furcsa volt tőle. - köszönöm szépen, nagyon finom volt - mondta, majd felállt az asztaltól, kezében a tányérjával és előlem is elvette az enyémet, nem sokkal később pedig anyáé is Shawn kezében volt és ezzel a három tányérral együtt sétált be az étkezőből a konyhába.