AKA • 16+

31. - JOBBAT ÉRDEMELSZ

- Csak másfél óra volt - forgattam a szemem gúnyosan, bár közben valódi mosoly telepedett ajkamra. A mellettem cipekedő fiúra néztem...volna, ha nem tűnt volna el. Azt ugyan már megtanulta, hogy "egy lánynak mindig segíteni kell", de az talán még mindig zavaros volt neki, hogy szó nélkül nem lépünk le. - Shawn?

- Egy pillanat - kiáltott körülbelül tíz méterrel mögülem, mire ismét megforgattam a szemem és csípőre tett kézzel, sóhajtva vártam rá tovább.

- Letelt - mondtam kissé türelmetlenül, bár a barátom körül gyarapodó kisebb tömeg egyre nagyobbra nőtte ki magát. - Shawn, siessünk már!

- Jó, jó, várj. Még néhány kép - magyarázta, majd egy telefont véve a kezébe csendben maradt, de csak amíg vigyorogva csinált képet magáról és az egyik mellette toporgó lányról. - meg néhány aláírás - motyogta rám se nézve. Kapkodva csinált még pár képet, miközben lapokat, cipőket, pólókat, kezeket, sapkákat és különféle dolgokat írt alá. - egy másodperc - hadarta, miközben aláírt egy fehér pólót. - Bébi - tette hozzá, mire elmosolyodva forgattam meg a szemem harmadjára is. - várj még!

- Shawn, nagyon szépen kérlek, menjünk - mondtam halkan, mire sóhajtva fejezett be egy aláírást és felém indult. - köszönöm.

- Shawn, miért cipeled a hisztis barátnőd három bőröndjét? Ő nem tudja vinni?? Többet érdemelsz a kihasználásnál - szólalt meg egy lány Shawn mögül. - nem sértésnek szántam, nehogy azt hidd. Csak te tényleg jobbat érdemelsz.

- Nem is ismered - mondta idegesen Shawn, majd fújtatva megfordult és kiindult a reptér térségéből a három bőröndömmel a kezében. Pár másodpercig még néztem a lányt, de nem sokkal később Shawn után siettem és el akartam tőle venni legalább egy bőröndöt, bár nem engedte. - én viszem, te pedig szépen elkezdesz hozzászokni ehhez.

- Mivan? Mihez?

- A sok sértegetéshez, mert tudod én senkivel sem lehetek együtt, nekem egyedül kell meghalnom is, mert a rajongóknak semmi, vagyis inkább senki sem jó. Szokj hozzá ahhoz, hogy gyűlölni fognak, alig akad egy-kettő, aki boldog ha boldog vagyok. Ez van mióta berobbantam a köztudatba, nekem senkim se lehet, mert rögtön támadva van. Nem értem, miért próbálnak beleszólni az ilyen ügyekbe, ez az én dolgom, a magánéletem nem tartozna rájuk... De mivel én már megszoktam, most rajtad a sor. Hajrá Kimie, szokj hozzá ahhoz, hogy sokan féltékenyek és irigyek lesznek rád, ez a két érzelem pedig együttes erővel képes gyűlöletet szülni. Az Ő esetükben túl sokszor - mondta, majd megállt és sóhajtva kezdte maszírozni orrnyergét. - sajnálom, de fel kell téged készítenem a legrosszabbra is. Sajnos Ők ilyenek, nem tudunk neki mit csinálni, csak hozzászokni. Néha ijesztő, milyen hisztit le tudnak vágni, félelmetes, mennyire irigyek tudnak lenni. De ne félj, én majd megvédelek - mosolyodott el, majd egyik karját átdobva a nyakamon magához húzott.

- Hallottad ezt, Shawn? - kérdeztem nagyra nyílt szemekkel, mire zavartan és kíváncsian, kissé félve összevonta szemöldökét - Valami lecsöppent - kaptam a szám elé a kezem, bár neki még ekkor sem esett le - jaa, hát persze! A nyál a szövegedből - nyújtottam ki a nyelvem, mire a szemét forgatva nevetett fel. - csöpögős, nyálas és túl romantikus.

- Akkor visszafogom magam, jó? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Ne - szóltam rá kissé ijedten. - ne, imádom mikor ilyeneket mondasz.

- Mégis folyton belekötsz - játszotta a sértődöttet. - és te sosem mondasz semmi ilyet.

- Jaj már Shawn... Zavar, hogy nem mondok ilyeneket? - kérdeztem unottan, mire nagy szemekkel nézett rám és bólintott. - Ajh... Akkor: nagyon szeretlek, mert vicces vagy, kedves és könnyen tanulsz. Szeretem azt a különlegesen gyönyörű hangod, az édes mosolyod, az aranyos szemeidet és, hogy nagyon aranyos dolgokat szoktál mondani.