AKA • 16+

65. - MEGTALÁLTAD..?

- Miért van az, hogy én mindig a te rohadt horkolásodra kelek? - és hogy ezt mindennél jobban imádom? Kérdeztem, Shawn viszont csak morgott valamit, ami amúgy tökre értelmetlen volt és lassan, fokozatosan ismét horkolni kezdett. Először csak szuszogott, majd ennek a követlező szintjére lépve kicsit hangosabban vette a levegőt, de végül minden értékemet ráadnám, hogy csak fél perc telt el, mire újra a horkolásától zengett a ház. - Mondd, te nem vagy beteg? Mármint úgy igazából. Nem egészséges, amit te reggelente művelsz...csodálkozok, hogy éjjel nem ébredek fel rá.

- Fogd már be, álmos vagyok - motyogta, mire összevontam a szemöldököm. Én is... - hagyj aludni, könyörgöm.

- De Shawn! Pár napig kettesben vagyunk, azt csinálunk, amit csak akarunk. Nincs itt Heidi, aki mondjuk felsírna éjjel, ezzel felébresztve minket, nincs itt Martin, aki morog, ha megcsókolsz. Apáék sincsenek itt, azt csinálunk, amit akarunk!

- Szexet akarsz, Bébi? - kérdezte továbbra is mozdulatlanul. Hangja nyugodt és rekedt volt, szinte ijesztően kedvesen kérdezte. Én azonban...ouh igen, én baromira zavarba jöttem! Hogy kérdezhet ilyet?

- Shawn! E-ez baromi gusztustalan! Hogy a francba tudod ezt csak úgy kiejteni a szádon? Én egyszerűen nem hiszlek el. Fujj!!

- Sosem értettem, erre miért fujjolsz, mikor te is csinálod, ráadásul velem - motyogta, majd felült. - akkor ma sem alszom többet.

- De, aludj! Én inkább megyek és csinálok valami klisés, filmbeli reggelit. Mondjuk palacsintát.

- Vagy inkább maradj itt velem, palacsinta hozzávaló meg ilyen izék még nincsenek itthon. Majd egy fagyasztott pizzát beteszünk a mikróba és megfelezzük, utána elmegyünk vásárolni lisztet meg ezeket a valamiket és ha megéhezünk, elmegyünk egy étterembe. Mit szólsz? - kérdezte vigyorogva. Látszólag neki nagyon tetszett az ötlete, meg volt magával és a gondolkodásával elégedve. Elmosolyodva csóváltam meg a fejem, majd megadóan felsóhajtva döltem vissza az ágyba. Shawn büszkén és győztesen helyezte vissza magát vízszintbe, majd miután hozzábújtam, egy apró puszit nyomott fülem tövébe.

Csupán pár perc telhetett némán és mozdulatlanul, Shawn ismételten horkolni kezdett. Elmosolyodva az egész jeleneten kikeltem mellőle és végignéztem rajta. Az imént a párnára helyezett karjain domboruló izomkötegektől még a hideg is kirázott, ellazult arcát bámulva pedig hatalmasat nyeltem. Sima, szinte már túl tökéletes bőre feszesen simult nyugodt, ellazult arcára, telt ajkai picikét elnyíltak.

Sosem értettem, Shawn hogy lehet ennyire tökéletes...nem csak hogy baromi jól néz ki, de talpraesett apa, szerető társ és csodálatos ember is egyben. Azt hiszem, még a tökéletes is gyenge kifejezés rá. Nem érdemli meg Őt a világ...

Egészen addig ez járt a fejemben, amíg az instant kávéport beleöntöttem a tejbe. Szerencsém volt, hogy Shawn legalább ennyit intézett, az ital még ha egy kicsit is, de felfrissített. Habár a kakaómat hiányoltam, a meglepő reggeli jókedvem nem változott, továbbra is gondtalanul baktattam ki a konyhából az erkélyre.

Mélyet szívtam a hűvös, párás levegőből, közben leültem az egyik kinti fotelbe. A kissé füstös szagot megérezve elfintorodtam, belerondított a szép összképbe, de még ez se bírta elrontani a kedvem. Az életem olyan jól alakult, hogy minden hülye kis hibával együtt tökéletesnek tituáltam, egyszerűen nem akartam változtatni rajta. Imádtam, hogy Shawn elhagyott, hisz így egy évvel később újult erővel kezdtünk újra mindent egy új taggal. Heidinél csodálatosabb kisbabát nem is kívánhattam volna, a kislány egyáltalán nem volt sírós és pár hónapos létére megértette, ha valamit nem szabadott. Apa és anya észhez tértek és újra csak a legjobbakat akarták, talán megértették, hogy Shawn hozzám és Heidihez tartozik.