AKA • 16+

44. - ENGEDD EL MAGAD

- Ne menj el, kérlek! Veled akarok aludni, a karjaidban akarok ébredni és soha nem akarlak elengedni - nyafogtam remegő hangon. Azt hiszem elmondhatom, hogy az éjszaka egészen addig a pillanatig túl jól alakult, ameddig Shawn rólam leszállva egyenesen nem mászott ki az ágyból. - Shawn, nem hagyhatsz itt! Most még nem.

- Kimie, én is korán kelek és tudom, hogy ha még megvárom hogy elaludj, én is bealszom és tudod hogy annak mi lenne a vége...borzasztóan sajnálom, hidd el, de így jobb lesz.

- De két perce még itt voltál - mutattam magam fölé. - és olyat csináltál velem, amit soha senki más. Most meg csak fogod magad és el akarsz menni? - még mindketten kapkodtuk a levegőt és izzadtak voltunk. Shawn épp a boxerét vette fel, én pedig a takaró alól lesve Őt törtem a fejem, hogy ezt mégis miért..? Mi szükség arra, hogy már el is menjen? - Csak ezért jöttél, igaz? - kérdeztem, mire szapora zihálása abbamaradt, majd lassan nézett rám és a mozgása is leállt. Már nem öltötte magára olyan sebesen a ruháit, már nem kapkodta úgy a levegőt, már rám mert nézni.

Oops, asszem ez most betalált...

- Hogy mi van? - kérdezte mély, elcsodálkozott hangon. - Te mégis miről beszélsz?

- Csak eljöttél, megfektettél és le is lépsz - már nem gondoltam komolyan, hisz én is rájöttem, hogy ez bizony hülyeség, de látni, ahogy a pumpa pillanatok alatt szökik fel benne olyan jó volt akkor. Mert ugyebár Ő is ezt tette velem annyi különbséggel, hogy Ő komolyan el akart menni. - csak a szeretkezésre kellek neked, Shawn. Tudom...csak egy lyuk vagyok neked, semmi több.

- Na jó, idefigyelj! Csak egyszer mondom el, Kimberly, többször nem! Ha még egyszer ki mersz ejteni a szádon bármi ehhez hasonlót, vagy csak eszedbe jut valami ilyen, én olyan dolgot fogok megfogadni amit hihetetlenül meg fogok bánni és egyikünkbnek se lesz jó.

- Például? - mosolyodtam el gúnyosan, mire engem utánozva egy nem túl kedves vigyorral nyitotta szólásra a száját.

- Például amíg nagykorú nem leszel, nem érek hozzád olyan értelemben.

- E-ez az "olyan értelemben" ez mit foglal magába? - kérdeztem kissé ijedten. Nagyot nyelve néztem, ahogy elönti a győzelem édes patakja, majd megmártózik ennek a jó érzésnek a csordogáló vizében. Nyert és ezt mindketten jól tudtuk...

- Mindent Kimie, ami kislánynak még nem való - súgta, majd kacsintva folytatta az öltözködést.

* * *

- Itt van Shawn - kiáltott apa, ezzel végetvetve végtelennek hitt merengésemnek. Sóhajtva álltam fel az ágyból és unottan kaptam egyik vállamra a táskámat, út közben pedig másik kezemet is átdugtam a pánton. Már akkor, már a második napon olyan monotonnak tűnt ez az egész, csak felkelni, majd sietősen elkészülve iskolába menni. - jó legyél, Kimie - puszilta meg a homlokomat apa amint leértem a földszintre, majd el is tűnt.

- Hé Berly - sóhajtott Shawn, mikor kikerülve Őt elmentem mellette és leszökdeltem a terasz lépcsőjén. - mi a baj?

- Mi a baj? - nevettem fel gúnyosan, közben nagy lendülettel felé fordulva szorult ökölbe a kezem. - Nem tudom, elvégre tegnap csak rohadtul itt hagytál, hiába kértelek, hogy ne menj! És még meg is fenyegettél...

- Azt hiszed nekem jó volt rögtön hazamenni? És szerinted én, pont én kibírnám, hogy nem érek hozzád? Most is itt állsz előttem ebben a rohadt egyenruhádban, én meg nem győzöm figyelni a szél miatt hajladozó ágakat, meg a felettünk lassan elszálló felhőket. Rádnézni se merek, mert félek, hogy elvesztem a fejem és az iskola helyett mondjuk a házamban kötünk ki, ha egészen pontos akarok lenni, az ágyamban. És tudod mi a legrosszabb, Kim? Hogy kurvára tűrtőztetnem kell magam melletted, mert egy hajszál választ el attól, hogy ebből a rohadt utcából ne a belváros felé, hanem az én utcám felé kanyarodjak. Végem van Kimberly már csak a jelenlétedtől is, neked pedig az a legnagyobb problémád, hogy tegnap inkább hazamentem, hogy pihend ki magad ahelyett, hogy feltartottalak volna és ma hulla legyél...