2. Évad - 2. Rész
A sátán kutyái
Sherlock: Igaza van.
John: Kinek?
Sherlock: Láttam. Én is...
John: Mit?
Sherlock: Én is láttam, John.
John: Na álljunk meg egy percre! Mit látott?
Sherlock: Egy kutyát. Odalenn a gödörben. Egy óriási kutyát.
John: Őő... Nézze, Sherlock! Maradjunk józanok! Gondolkozzunk, jólvan? És maga, ha már senki más, de maga mindig ragaszkodik a tényekhez. Igaz? És nem tágít.
Sherlock: Ha kizártuk, ami lehetetlen, ami marad az bármilyen valószínűtlen is, de igaz.
John: Érthetőbben?
Sherlock: Haha... Nézzem rám! Félek, John. Reszketek.
John: Sherlock...
Sherlock: Mindig próbáltam távolságot tartani. Függetleníteni magam az érzésektől. És tessék! A testem cserben hagy. Érdekes dolog ez az érzelem. A porszem a lencsén, a légy a balzsamban...
John: Jó, elég lesz! ... Holmes! Lazítson! Nagyon feszült mostanában, tudja ön is. Ha engem kérdez, kimerült és csak képzelte, amit látott.
Sherlock: Hogy én képzeltem?
John: Az erdő sötét volt és rémisztő.
Sherlock: Én! Nem, velem nincs semmi baj.
John: Sherlock. ... Sherlock!
Sherlock: Mondom, hogy nem velem van a baj!! Nem érti meg?
