Bleach One-Shots

Hanataro x Olvasó

Ezen az éjszakán szokatlanul nagy vihar tombolt Soul Society városában. A mennydörgés hangja és a villámok fénye lehetetlenné tette Hanataro számára, hogy nyugodtan aludjon.
Nyugtalanul forgolódott ágyában, és mindig összerezzent, mikor az égi háború egy újabb ágyúja dörrent el. Nem szerette a vihart, egyáltalán nem. Kis töprengés után úgy döntött, tesz egy kis sétát a betegek között, az legalább elvonja a figyelmét az időjárásról. Meg aztán, Hanataro alapvetően kedves volt, és úgy gondolta, a betegek is félhetnek ettől az égszakadástól. Kellett valaki, aki megnyugtatja őket.

A 4.osztagban ilyen késő este már csak kevés ápoló volt bent. Ők ügyeltek a betegek biztonságára és arra, hogy ne legyen rosszabb az állapotuk. Hanataro először csak céltalanul kóválygott a folyosókon, bepillantva minden szobába, ahol a páciensek voltak. Mindannyian békésen aludtak, úgy tűnt nincs is szükség Hanataro segítségére errefelé. Lemondóan sóhajtott, és visszaindult a szobája felé.

♥

Amikor a vihar megkezdődött, még nem igazán tudtad, hogy egész éjszaka tartani fog. A szobádban üldögéltél és egy könyvet olvastál. A gyógyításról volt benne szó, és tippeket találtál benne, amik igen hasznosak voltak, elvégre a 4.osztagnál szolgáltál. A könyvről csak a villámok vonták el a figyelmed, amik egy idő után annyira zavaróvá váltak, hogy inkább eltetted a könyvet. Kicsit megszomjaztál, ezért úgy döntöttél, elmész az osztagod konyhájára egy pohár vízért. Mikor kinyitottad az ajtót, majd kiléptél rajta, valakinek nekiütköztél.

- Auu! - hallottad meg a hangját magad elől. Te ugyan megálltál a lábadon, de a másik hátraesett, és a földön ült.

- Sajnálom... Hana-kun - néztél le rá meglepetten.

- Semmi baj, az én hibám! - pattant fel a földről Hanataro - Nem figyeltem oda eléggé - nevetett zavartan. Elmosolyodtál.

- Ritkán látni téged ilyen későn errefelé! - állapítottad meg - Mit csinálsz itt?

- Nos... Öhm... - kicsi pirulás volt látható az arcán - Az az igazság, hogy... a.. a vihar...

- Félsz a vihartól? - fejtetted meg a dadogását.

- Csak kicsit! - helyeselt.

- Értem - mosolyogtál. Aranyosnak találtad ezt az egész helyzetet - Szeretnél velem aludni? Tudod, mint régen!

- D-de [N]-chan, akkor még gyerekek voltunk! - Hanataro arca piros lett, a maga előtt tartott kezeit vizslatta.

Valóban gyakran aludtatok együtt kiskorotokban, elvégre jó barátok voltatok. Az idők során ez mit sem változott, bár mostanság már nem pusztán barátként tekintettél rá. Épp ezért is jött jól számodra ez a lehetőség: Együtt aludni azzal, akit szeretsz, remekül hangzik. Még akkor is, ha az a másik nem tudja, mit is érzel iránta. Bár Hanataro-ról volt szó, ezért nem is reménykedtél abban, hogy észreveszi. Olyan kis esetlen! Főleg érzések terén... Úgy gondoltad, ez a szerelem még várat magára, de egyáltalán nem reménytelen. Csak türelmesnek kell lenned.

- Ugyan, ne legyél szégyenlős, csak alszunk! Egyedül amúgy sem tudnál elaludni, holnap pedig munka van, amit nem tudsz fáradtan elvégezni - érveltél csillogó szemekkel.

Hanataro bizonytalanul nézte [Sz/Sz] szemeidet, majd sóhajtott.

- Elég meggyőző vagy, [N]-chan... Legyen, akkor veled alszok - mosolygott kedvesen. Egy ideig csak nézted és csodálkoztál, hogy lehet ilyen aranyos, majd észbe kaptál.

- Fáradj beljebb - mutattál a szobád ajtajára, mire a fiú bement. Úgy döntöttél, ha már ilyen helyzetbe kerültél, nem mész el vízért, kibírod az éjszakát nélküle.

Óvatosan becsuktad magad mögött az ajtót, majd a fiú felé fordultál.

- [N]-chan... - motyogta Hanataro, majd az ablakra mutatott - Azt... becsukhatom?

- Persze! Vagyis várj, majd én becsukom! Te menj az ágyhoz! - utasítottad.

Kicsit átkoztad magadat, hogy nyitva hagytad az ablakot vihar idején, de szeretted az eső illatát, meg amúgy sem számítottál arra, hogy ma este vendéged lesz. Odasiettél, majd becsuktad. A hideg levegő lehűtötte a szobát, de ez a hűvös eléggé kellemes volt. Visszasétáltál Hanatarohoz, aki már az ágyadban feküdt, szorosan a fal mellett.

- Hana-kun, nem kell így rámásznod a falra. Nem tudom te hogy vagy vele, de szerintem én sokkal vonzóbb vagyok - nevetted el magad halkan.

- R-rendben! - motyogta Hanataro elpirulva, majd kicsit távolabb húzódott a faltól.

Te is lefeküdtél az ágyra, majd miután takarót terítettél rá és magadra is, lekapcsoltad a lámpát. A szobában immár a teljes sötétség uralkodott.

- [N]-chan - szólított meg a fiú csendesen.

- Igen, Hana-kun? - fordultál felé. Halványan tudtad csak kivenni a körvonalait a sötétben, bár neked a tudat, hogy itt van, elegendő volt.

- Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem - mondta hálásan - Ha te nem lennél, most nem érezném magam biztonságban.

- Nos... - kicsit elnevetted magad - Azt hiszem, valahogy én is így vagyok vele.

- Jó éjt, [N]-chan - suttogta Hanataro.

- Neked is, Hana-kun - mondtad mosolyogva. Mindketten elcsendesedtetek, és amíg te csendesen hallgattad a vihar hangjait, Hanataro elaludt.

Másnap reggel az égen egyetlen felhőt sem lehetett látni. A nappal együtt keltél fel, és kicsit meglepődtél, hogy szinte nyoma sincs a tegnapi viharnak.

"Mikor lehetett vége? Biztos túl hamar aludtam el, és lemaradtam róla..."

Felültél, majd oldalra néztél. Hanataro ott feküdt melletted, és kicsit meglepetten vetted tudomásul, hogy fogja a kezedet. Elpirultál és gyengéden megszorítottad az alvó fiú kezét. Olyan békés és aranyos volt! A szíved egy fokkal gyorsabban kezdett dobogni. A füled mögé simítottad kósza tincseid, majd közelebb hajoltál hozzá. A biztonság kedvéért néhányszor megbökted az arcát, de nem mutatta jelét annak, hogy ébren lenne. Ezért erőt vettél magadon, és azt tetted, amit már olyan régóta akartál: megcsókoltad. Óvatos volt és sietős, de mégiscsak egy csók volt. Mikor elhúzódtál tőle, az arcodon halvány pír volt látható. Visszadőltél az ágyra, majd a fiú kezét a szívedre tetted.

- Érzed ezt, Hana-kun? - suttogtad a falat nézve - Ez azt jelenti, hogy szeretlek.

Hanataro továbbra is aludt, de nem bántad. Ha eljön az idő, úgy is annyiszor tudod majd elmondani neki, hogy szereted, ahányszor csak akarod. És ez a tudat épp elég volt neked arra, hogy boldog legyél.