Bleach One-Shots

Aizen x Olvasó

Minden nap keményen küzdöttél azért, hogy észrevegyen.
Megszöktél érte Soul Societyből, arrancarnak álcáztad magad és Las Noches falain belül éltél elrejtve az igazságot mindenki szeme elől. Otthagytad miatta a barátaid, akik bíztak benned. Elárultad az osztagod és mindezt csak azért, hogy Aizen Sousuke észrevegyen téged. A szíved mélyéből remélted, hogy egy nap minden igyekezeted kifizetődik és a bűneid, amit a szerelem nevében követtél el, megbocsátást nyernek. Elvégre a szerelem a legszebb dolog a világon, nem? A legerősebb kötelék, ami az embereket egymáshoz fűzi és olyan dolgokra készteti, amiket senki másért nem tennének meg, csak azért, akit szeretnek. Ha ez bűnnek számít, akkor te vállalod a büntetést.

Bármit vállalnál érte.
Elmennél a legvéksőkig, és ezzel tisztában voltál, mikor azon a bizonyos napon végigsétáltál Las Noches hosszú, kihalt folyosóján. A lépteid kopogása visszhangzott a hófehér falakon, úgy, ahogy égő szerelmed dallama is visszazendült szíved dobogásában. El akartad mondani neki, milyen érzéseket táplálsz iránta, mert már nem bírtad további ezt a kínzó fájdalmat, amit a reménytelenség okozott. Órák, napok, hónapok teltek el azóta, hogy idejöttél, mégis most vetted csak a bátorságot, hogy tegyél is valamit. Most vált ez a dolog olyan sürgetővé.

Az ajtaja előtt megálltál. Végigsimítottál hófehér ruhádon, majd megigazítottad [H/Sz] hajadat, ügyelve, hogy a maszk, ami hajad oldalára volt tűzve, megálljon a helyén. Las Nochesben mindenkinek volt egy törött hollow maszkja, te pedig bár hivatalosan shinigami voltál, szereztél magadnak egyet, hogy ne tűnj ki a többiek közül. Ez a törött maszk a fejed jobb oldalán volt, kicsit a homlokodba lógott, de nem volt olyan zavaró és jól lehetett tőle látni az arcod.

Kihúztad magad és bekopogtál a szoba fehér ajtaján. Bentről egy hang hallatszódott:

- Fáradj be.

A kezed a kilincsre tetted és úgy tettél, ahogy a férfi mondta. Bent kókusz és vanília illat volt érezhető, ez volt az első dolog, amit észrevettél. A félhomályban látható volt egy fehér lepedővel leterített ágy, egy szekrény és egy fehér íróasztal, előtte egy székben Hueco Mundo urával.

- Aizen-sama! - térdeltél le, miután becsuktad magad mögött az ajtót. Lehajtottad a fejed, hogy megadd neki a kellő tiszteletet, de féltél, hogy ilyen nagy távolságból is meghallja heves szíved dobogását.

- [V/N] [N], minek köszönhetem a látogatásod? - kérdezte. Felpillantottál barna szemeibe, amik ragyogásából tisztán ki tudtad venni a saját alakodat.

- Kérem, ne hívjon a teljes nevemem... Maga számára én csak [N] vagyok - a hangod kicsit elhalkult a végére, de még nem vesztetted el a bátorságod.

- Nos, akkor [N], felelj! - parancsolta egy mosoly kíséretében Sousuke.
Lehunytad a szemeid, majd kis erőt vettél magadon és ismét kinyitottad őket. Innen már nem fogsz visszafordulni, ezzel tisztában voltál.

- Egy vallomást szeretnék tenni magának - a szavak úgy csúsztak ki a szádon, mintha valami bűnös dologról beszélnél. De amennyire te tudtad, a szerelem nem az... Az valami tiszta, ártatlan és kedves...

- Úgy láttad, itt az ideje elmondani, hogy shinigami vagy? - úgy kérdezte tőled, mintha csak egy apróság lenne, de téged megdöbbentett. Szóval végig tudta?

- Nem... Vagyis nem csak ezt... - néztél félre.

- Pedig én szívesen hallanám ennek a történetét. Vajon mi vehetett rá egy shinigamit, hogy Hueco Mundoba jöjjön, ezzel elárulva szeretett városát? Talán velem akarsz végezni? - elégedett arccal mért végig téged. A tekintetétől egy pír futott fel arcodra.