Ａ ｖｉｌáｇ ｅｌｌｅｎ ｅｇｙ ａｎｄｒｏｉｄｄａｌ [ᴴᵁᴺ] |✓|

７. ｆｅｊｅｚｅｔ

Azzal, hogy Connor felébredt, minden helyre jött. Késő éjszakákig beszélgettünk, majd együtt aludtunk el. Azaz valószínűleg csak én. Nem tudom, hogy az androidok alszanak-e.

Élveztem az eltöltött órákat. Szerencsére Connor leszokott a magázásomról és így végre tegeződtünk.

-Connor! - kiáltottam nyakig festékesen a műteremből.

Nem kellett sok, az ajtó nyílt és Connor megjelent.

-Igen? - kérdezte.

-Milyen? - mutattam az új művemre.

-Gyönyörű - mosolyodott el. - Mint te.

A kijelentésére elpirultam, bár nem hiszem, hogy látszott, mert az arcomon is volt festék.

-Attól, hogy felébredtél, nem kell állandóan bókolnod - fordultam vissza a vászonhoz, hogy ne lássa a zavaromat.

-Csak az igazságot mondom - válaszolta őszintén. - Engedek neked fürdővizet.

-Köszönöm - szóltam utána.

Pár percig néztem a képet. Teljesen belefeledkeztem a gondolataimba, még azt sem vettem észre, hogy nyílik az ajtó.

-Kész a fürdő - szólalt meg mögöttem Connor, mire összerezzentem.

-Köszönöm - mosolyogtam rá.

Elindultam a fürdő felé, majd amikor sikeresen elértem, bemenve lemostam magamról a festéket.A nagyja lejött, bár maradt pár folt itt-ott. Leengedtem a vizet, majd felkaptam a köntösömet és belebújtam. Szorosan megkötöttem magam körül, aztán kimentem. Azonban amit ott láttam ledöbbentett.Gyertyák mindenfelé, és a kis étkező asztalon két tányér, két boros pohár, egy gyertya és egy vázában rózsa.

-Remélem tetszik - szólalt meg mögöttem Connor.

-Nagyon - suttogtam.

Azonban mielőtt leültünk volna az asztalhoz, befutottam a szobába és becsukva magam mögött az ajtót, a szekrényemhez futottam. Miután felöltöztem, kiléptem az ajtón. Connor még mindig ugyanott állt, majd amikor meglátott elmosolyodott.

-Gondoltam jobb így, mint köntösben - mondtam elvörösödve.

-Gyönyörű vagy.

-Köszönöm - suttogtam.

A karját nyújtotta, én megfogtam és az asztalhoz mentünk. Connor kihúzta a széket nekem, majd miután leültem be is tolta.

-Én megmondtam, hogy egy úriember rejlik benned - mondtam.

Connor csak elmosolyodott, majd rakott ki nekem a spagettiből és öntött a borból.

-Egyébként... miért? - kérdeztem, miközben nekikezdtem a spagettinek.

-Egyrészt, mert megérdemled, másrészt pedig, mert kíváncsi voltam, hogy hogyan reagálnál - mosolygott.

-Köszönöm. Nagyon finom - mosolyogtam rá.

-Itt maradt egy kicsi - törölte le az arcomról a spagetti szószt.

Visszafojtottam a levegőt. Egymás szemébe néztünk és megállt körülöttünk minden. A szívem hevesen vert, talán hevesebben, mint amikor majdnem lesétáltam arról a gerendáról. Nyeltem egyet, amely szinte fülsüketítő volt a csendben. Aztán véget ért a varázs és megráztuk a fejünket.Csendben megittam a bort, majd halkan megköszöntem a vacsorát. Connor mellém lépett és megfogta a kezemet. Felálltam a székről és felnéztem rá. Hirtelen felindulásból megfogtam a nyakkendőjét és lehúztam magamhoz. A szemébe nézve álltam lábujjhegyre és megcsókoltam. Connor nem tudta először, hogy mit csináljon, végül visszacsókolt. A gyomrom görcsben állt, ahogy a derekamra vezette a kezét. Bár egy androiddal csókolóztam, mégsem volt semmi különös benne. Mármint rossz értelemben. Hasonló volt, mintha egy emberrel tettem volna, de mégis ott volt a tudat, hogy egy android az. Nem mellesleg kellemesebb volt számomra. Lassan elhúzódtunk.

-Ez lett volna a csók? - kérdezte halkan.

-Ez - bólintottam. - Milyen volt?

-Varázslatos.