Ａ ｖｉｌáｇ ｅｌｌｅｎ ｅｇｙ ａｎｄｒｏｉｄｄａｌ [ᴴᵁᴺ] |✓|

８. ｆｅｊｅｚｅｔ

Újabb esemény, amire hivatalos voltam.

-Ugye eljössz velem? - kérdeztem, miután befejeztem az ebédet.

-Ha szeretnéd - mosolyodott el.

-Akkor igen. Jó lenne, ha eljönnél.

Felálltam az asztaltól és betettem a mosogatóba a tányért.

-Addig még van időnk - nyújtottam a kezem.

-Mire készülsz? - tette le az újságot.

-Megtanítalak zongorázni.

-Na jó - sóhajtott, majd megfogta a kezemet.

A zongorához mentünk és leültünk a zongoraszékre.

-Valami dal? - kérdeztem.

-Nem tudok hirtelen semmit - vont vállat.

-Akkor... ezt! - fogtam meg egy kottát.

Nekiálltam zongorázni a darabot, Connor pedig figyelte az ujjaimat. Mosolyogva játszottam végig a darabot.

-Te jössz - vettem el a kezem a dal befejezése után.

Connor talán kicsit félve tette az ujjait a zongorabillentyűkre. Lenyomta az első hangot. Lassan kezdte el játszani a dal első felét, de mindig mellé nyomott. Mosolyogva javítottam ki és raktam az ujjait a megfelelő hangokra.

-Oké, oké. Elég lesz mára - rakta le maga mellé a kezeit mosolyogva.

-Ügyes voltál - fordultam felé.

-Te jobb voltál - fordult ő is felém.

Mosolyogva néztünk egymás szemébe, majd lassan egymás felé hajoltunk. A kezemet az arcára tettem, ő pedig a derekamra csúsztatta a kezét. Közelebb húzott magához, miközben lassan összeértek ajkaink. Mint mindig görcsben állt a hasam, és mint már annyiszor megtapasztaltam, belefeledkeztem a csókba és többet és többet akartam belőle. Nem azért, mert egy androiddal volt, hanem mert teljes szeretettel történt.