Ａ ｖｉｌáｇ ｅｌｌｅｎ ｅｇｙ ａｎｄｒｏｉｄｄａｌ [ᴴᵁᴺ] |✓|

３. ｆｅｊｅｚｅｔ

-Hát nem volt csodás? - kérdeztem nevetve.

Este felé járt az idő és éppen a megnyitó utáni partiról mentünk hazafele.

-Igaza van. Egész kellemes volt - értett egyet Connor.

-Ugyan már Connor! Légy kicsit boldogabb! - szóltam rá mosolyogva.

-Én csak egy gép vagyok. Nincsenek érzéseim. Nem tudok boldog lenni - mondta.

-Connor! Te élsz! Vannak érzéseid! Írd felül a programod! Légy valaki! - álltam elé.

-Sajnálom Hannah. De én csak egy gép vagyok.

A kezemet tartottam neki. Lenézett rá, majd vissza rám. Természetesen nem értette.

-Kérlek fogd meg - suttogtam.

-Sajnálom, de nem tudom, hogy hogyan kell. Nincs bent a programomban.

-Kérlek tartsd a kezed - kértem, mire ő kitartotta. - Tenyérrel felfelé.

Megtette, amire kértem. Én pedig belehelyeztem a kezem a kezébe és rákulcsoltam. Láttam, ahogy a LED-je sárgára vált és lassan ő is rá kulcsolja a kezét az enyémre.

-Ez a kézfogás. Az emberek ezt csinálják. Azok, akik egy pár - mondtam halkan a kezünket nézve, majd felpillantottam. A másik oldalon pont egy emberpár jött, kézen fogva. - Látod? - mutattam feléjük. - Hogy érzel?

-Össze vagyok zavarodva - válaszolta őszintén.

-Gyere. Sétáljunk tovább - mondtam.

Connoron látszott a zavara. Nem értette. De hogy is érthette volna, ha egyszer nem ismerte be, hogy ő nem csak egy gép, hanem egy élőlény?

Mindenesetre nem engedtem el a kezét és ő sem. Nem volt még sötét, de haza mentünk. Connor zavarodottan nézett rám, amikor az ajtó előtt álltunk.

-Igen Connor. Ilyenkor el lehet engedni a kezet - bólintottam mosolyogva.

Connor szétnyitotta a kezét, én pedig elvettem a kezem. Bár nyúltam az ajtóért, hogy kinyissam, Connor gyorsabb volt és kinyitotta előttem.

-Egy úriember rejtőzik benned - bókoltam neki, mire újra sárgára váltott a LED-je.

-Köszönöm Hannah.

-Vicces, hogy, amikor olyan dolgot teszek, amit nem értesz, sárgára vált - kuncogtam.

-Én... - kezdte, de csak megráztam a fejem.

-Ugratlak Connor. Bírlak.

-Azt hiszem... azt hiszem én is...