Ａ ｖｉｌáｇ ｅｌｌｅｎ ｅｇｙ ａｎｄｒｏｉｄｄａｌ [ᴴᵁᴺ] |✓|

１２. ｆｅｊｅｚｅｔ

A nappaliban ülve figyeltük az ablakon kopogó esőt. Connor mellett ülve biztonságban éreztem magam. Boldog voltam. Nem is kicsit. Már megterveztük az esküvőt, mindenkit felhívtunk, akit kellett, megszerveztük a helyet, ételt és ezeket. Már csak a napra kellett várnunk.
-Elgondolkoztál - szólalt meg Connor.
-Van min - válaszoltam egyszerűen.
-Például? - kérdezte.
-Esküvő, az utána lévő dolgok, meg ilyenek.
-Ez mind a jövő zenéje - nézett rám.
-Lehet - vontam vállat mosolyogva.
Az ölébe ültem és felé fordulva megcsókoltam. Connor átfogta a derekamat és közelebb húzott.
Azokban a napokban rengetegszer csókolóztunk. Jó részt az én jóvoltamból. Néha azért, mert nem bírtam felfogni, hogy mellettem van, néha viszont, csak mert miért ne?
Az érzés, amikor megcsókol egyszerűen ugyanaz mindig. És ez a jó benne. Mert a hasam mindig görcsben áll. Mert a szívem mindig úgy dobog, mintha ki akarna szakadni a helyéről. Mert ahogy átkarol az csodálatos.
Aki valaha is kételkedett abban, hogy lehet egy android és egy ember között igaz szerelem, annak mondom, hogy rosszul tudja. Mert ami köztünk van, az igaz szerelem. Szeretem Connort, úgy, mint senki mást.
Lehet, hogy első pillanattól tudtam, hogy ő az igazi, lehet, hogy nem. Ki tudja? A lényeg, hogy mellettem volt van és lesz. Ez a mi történetünk.

❤️🧡💛💚💙💜
End
❤️🧡💛💚💙💜