Ａ ｖｉｌáｇ ｅｌｌｅｎ ｅｇｙ ａｎｄｒｏｉｄｄａｌ [ᴴᵁᴺ] |✓|

９. ｆｅｊｅｚｅｔ

-Elég lapos volt ez a parti - mondtam, miközben hazafelé sétáltunk.

Összekulcsolt kezek, a fejem pedig Connor vállán.

-De legalább együtt voltunk - mondta Connor.

-Legalább együtt voltunk - mosolyodtam el.

-És most? Hogyan tovább? - kérdezte.

-Nem tudom. Egyenlőre menjünk haza - néztem fel rá.

Boldogan sétáltunk haza felé. Ám valaki megállított minket.

-Lám lám. A kis Hannah - szólalt meg gúnyosan.

-Andrew? - kérdeztem ijedten.

-Látom találtál magadnak valakit - nézett végig Connoron.

-Mit érdekel ez téged? - kérdeztem picit felbátorodva.

-Megtudod kis ribanc - húzta elő a fegyverét és rám szegezte. - Miattad ment el Daniella. A te hibádból vagyok most egyedül.

-Hagyd abba ezt Andrew. Nem tehetek róla, hogy csaltad!

-Nem csaltam - nyomta a fejemhez a fegyvert. - Hazudtál neki. Tudod... azt hittem, hogy egyedül maradsz, azután, hogy Matthew ott hagyott. De itt vagy ezzel a pojácával. És most te is megtudod, hogy milyen az, ha elveszíted a szerelmed - irányította egy pillanat alatt Connorra a fegyvert és lelőtte.

De abban a pillanatban én is előkaptam a fegyvert és pontosan Andrew szívét találta el a lövedékem. Andrew kidőlt, én pedig remegő lábakkal futottam Connorhoz, aki tiszta véres volt. Sosem tudtam, hogy az androidok vére kék, de örültem volna, ha nem így tudom meg.

-Nem, nem, nem, nem! - térdeltem le mellé könnyezve és a fejét az ölembe tettem.

-Hannah... - suttogta. - Sajnálom, hogy nem védtelek meg.

-Ne törődj ezzel Connor. Rendben leszel. Fel fogsz épülni és össze fogunk házasodni - mondtam kétségbeesetten.

-Sajnálom Hannah... - suttogta és lehunyva a szemét vége volt mindennek.

-Nem, nem, nem, nem! - sírtam. - Connor. Kérlek - borultam a mellkasára.

De nem lehetett segíteni. Halott volt.