Miért szerettem beléd?- Befejezett

1. fejezet

3 évvel ezelőtt...

  Reggel anya költött fel, mi cseppet sem volt ínyemre, de hát jó gyerek módjára hallgattam rá, mivel az idő sürgetett. Korán misére kellett mennünk (tényleg nem lehetett volna délutánra rakni?), majd rögtön azután fellépésre. Kómás fejjel álltam a szekrény előtt, majd kevés gondolkodás után előhalásztam a fellépő ruhám, mivel már nem lesz idő átöltöznöm. Szerencsémre könnyen felvettem s nem is vettem észre, hogy az idő már az indulás óráját közvetíti. Felkaptam a fekete válltáskám, belöktem a hajkefém és a parfümöm, majd a telefonom lenémítása után, azt is beraktam.
     Gondtalanul zajlott le a mise, s már akkor észrevettem egy gyönyörű zöld szempárt, mely a mise végeztéig figyelte minden mozdulatomat.
      A fellépés helyszínére érve ismét észrevettem a szempár tulajdonosát, ám most mintha barnának tetszett volna a szeme. Vagy az is lehet, hogy csak én vagyok vak. Mindegy is, mivel nem nagy jelentőséget adtam az ismeretlennek.
          Megkeresve a helyem, leültem, majd a soromat várva enni kezdtem. Sokat nem ehettem, mivel a hudeg futkosott a hátamon, s végig éreztem, hogy figyelnek. Hátra fordultam, hogy meglessem ki lehet az.  Csak a srác legyen, csak a srác legyen!- gondolkodtam magamban, ám pechemre csak anya állt ott.
- Miért nem eszel? -kérdezte mosolyogva.

Ha te azt tudnád....

- Csak nem vagyok éhes - füllentettem, majd előre fordultam.
      Kis idő múlva elment a hátam mögül és én maradtam a gondolataimmal.
   
   Vajon hogy hívják? És hány éves? Ismer talán engem? Ha igen, honnan?...

   Gondolataim közül a tánccsoport vezetője ragadott ki.
- Ezek után mi jövünk, keresd meg a párod!
Majd újra egyedül maradtam. Elindultam megkeresni apukámat, aki egyben a partnerem is a táncban, mígnem megtaláltam és a színpad felé ráncigáltam.
        A tánc... Hát mondhatni jól sikerült, mivel már beletanultam rendesen. Fellépés után, mint mindig, az előtérbe mentem két barátnőmmel, Hannával és Alexával. Ahogy így beszélgettünk, jött hozzánk hülyülni még két srác, akiket bár ismertem, sose beszéltem velük. Kiderült, hogy rendesek és, hogy jól el lehet velük beszélgetni.
          Kis idő után, nagy meglepetésemre, kijött az, akitől a legjobban tartottam.... A gyönyörű szempár gazdája. Gondolataim megpecsételéséért, a hajába túrt, majd leült mellém. A pulzusom az egekben, a gondolataim szárnyaltak.

Most akkor ki ez a srác és mit akar tőlem?- volt a legfőbb kérdésem magamnak, ám erre se tudtam válaszolni. Miután a hirtelen sokkból felébredtem, ránéztem a srácra.

Istenem, miért kell valakinek ennyire jól kinézni?

- Öhm... Te ki vagy? -kérdeztem félénken. Annyi magabiztosságot árasztott, hogy nem mertem megszólalni rendesen. Tudta pontosan, hogy mit akar, s tudta, hogy el fogja érni.
- Kevin vagyok. És ezentúl velem fogsz táncolni. - jelentette ki, mintha olyan egyértelmű lenne. Jó tudni, hogy ezentúl nem apa lesz a párom a táncban.... Viszont a hangja megnyugtatott. Olyan határozott és lágy volt egyben, hogy nem tudtam nem rá koncentrálni. Ám valami kizökkentett a gondolkodásból, ponotabban az, hogy Alexa idegbeteg módjára veszekedik a fiúval, mint megtudtuk, Kevinnel.
-Mond, neked teljesen elment az eszed?- szinte ordított már, ám Kevin nem díjazta nagyobb figyelemmel.
- Teljesen a helyén van az eszem. Viszont miért kell annyira felkapni a vizet?
-Mert talán most tudtam meg, hogy egy idegesítő srác jön a tánccsoportba, aki mellesleg most közölte a legjobb barátnőmmel, hogy vele fog táncolni!
-Nyugi, Alexa. Kitűröm. Nem lehet olyan rossz. -közöltem higgadtan, bár belül zakatolt a szívem Kevin közelségétől. Erre viszont a lányok elképedve meredtek rám, mira Kevin egy győztes mosolyt varázsolt az arcára és hátradőlt a fotelben.