Miért szerettem beléd?- Befejezett

10. fejezet

Jelen...

Reggel viszonylag boldogan keltem, majd gyors látogatást tettem a fürdőbe. Kijövetelem után felvettem egy sötétkék farmert, egy fehér- fekete csíkos majót és egy fekete félcipőt. Hajamat kibontva hagytam, nyakamba kedvenc láncomat akasztottam. Lementem, majd gyors regglizés után elindultam az iskolába. Hangos zenehallgatás közepette érkeztem meg a "csalogató" épület elé. Fülemből azonnal kihúztam a füllhallgatót, majd felbaktattam a lépcsőn. A folyosón barátnőim vártak így nem néztem körül, csak mentem feléjük.
- Mondd, hogy nem hoztad a pénzt a buszra!- nézet rám esdeklően Pati.
- Éppenséggel de... Hoztam a pénzt- kacagtam el magam.
-Ajj már- durcizott be és lekuporodott a sarokba.
Az osztályba érve senki se vette észre, hogy megjöttem, így nyugodtan mentem a helyemre. Elővettem az órához szükséges dolgokat, majd kimentem a lányokhoz beszélgetni. Kis idő múlva már nem akartam volna annyira kint lenni, mivel feltűnt az a személy, aki a földig taposott aztán csak meg se kérdezte, hogy mi van velem. Igen Kevinről beszélek. Mosolyogva jött ki s bár nem szenteltem neki annyi figyelmet, mégis zavart a jelenléte.
Becsengetés után elfoglaltam a helyem, majd úgy vártam a tanárt. A félve várt személy hamar meg is jött s, hogy napom mégjobban rontsa, lefeleltetett. Végül megszereztem a tízest, így megkönnyebbülve ültem vissza a helyemre.
Óra végén egy sovány kéz fogta meg a vállam.
- Jösz a folyosóra?- kérdezte Pati mosolyogva.
-Természetesen- néztem rá kancsin, mire felröhögött.
Kiérve a folyosóra Pati elővett egy füzetett és tanult, míg én leültem mellé a földre. Kémkedve szemléltem a folyosót, magam se tudom mit vagy kit kerestem. Mosolyogva intettem a barátnőimnek, majd abban a pillanatban kijött egy hatalmas vigyorral az arcán. Néha úgy meg tud lepni.
Szerencsémre Vanda is akkor jött ki, így nem vett észre, vagyis azt hittem.
-Sziasztok- köszöntött minket mosolyogva Vanda.
-Haliiii. Úúgy unatkoztam itt -néztem rá, mint egy három éves.
- Rá se jöttem volna- nevetett, majd segített felállni.
Beszélgettünk Vandával, majd a szünet végén bementünk végigülni egy matekórát. Ezek után még végiguntunk egy magyar órát, egy fizikát és egy földrajzot, majd sok életkedvvel távoztunk az iskolából.
Egyik barátnőmmel, s a sráccal, aki a haverom és a hátamnál ülő unaloműző, indultam el hazafele. Az út felénél kb Zsolti felvett a hátára és úgy vitt egy ideig, majd lerakott, mert állítása szerint nehéz vagyok. Szerintem nem vagyok nehéz és apa szerint se, szóval nem vagyok nehéz. (R.I.P. logic)
  Hazaérve beindítottam a zenét a telómon és úgy öltöztem át. Kis idő múlva pityegett a telefonom és én jó gyerek módjára, megnéztem, ki írt. Philip volt, az egyik hetedikes srác, aki jóban volt Kevinnel.

Philip: Szevasz. Kevin vagyok.
Én: Szia. Gratulálok.
Philip: Hallod most ment el Kevin.
Én: Ok.
Philip: Valld be, hogy tetszik neked
Én: Minek?
Philip: Csak úgy
Én: Akkor gondolom mindegy neked.
Philip: De neki tetszel.
Én: Higyjem is el?
Philip: Olyan mintha a tesója lennék, szóval mindenről tudok.
Én: Akk ok
Philip: Na elmondod?
Én: Az is lehet hogy igen
Philip: Ugye nagyon tetszik neked?
Én: Minden lehetséges.

És valljuk be, igazat mondtam. Hiába akartam utálni, ugyanúgy szerettem és ez az érzés egyhamar nem fog múlni.

Néhányszor végigolvastam az egészet, majd a telefonomat elrakva gondolkoztam azon, amit írt és írtam. Szerintem végig Kevin beszélt velem és ezt semmi sem cáfolja meg.

Ez nekem nehéz... Most újra el akarja kezdeni, viszont nem tudom, ha kibírnák még egy lelki fájdalmat miatta. Ez is nagyon megrázott, ha mégjobban eléri, hogy belészeressek, akkor már csak zombi marad belőlem, ami valljuk be nem a legjobb mulatság.

A sok gondolkozás után végre elaludtam, de sajnos álmomban ugyanúgy megjelent az a vigyori arca mindennel együtt. Azt mondják akkor álmodunk valakivel, ha az a valaki rád gondolt mielőtt elaludt. Vajon ő gondolt rám? Persze, persze. Az ilyen fiúk csakis az ilyen krumplikra gondolnak lefekvés előtt...