Miért szerettem beléd?- Befejezett

12. fejezet

Reggel korán kellett kelnem, mivel csodálatos csütörtöki nap volt és valljuk be nem tanultam meg mindent előző nap. Túlságosan is csábító volt a telefonom, így elterelte az agyam a tanulástól, amit amúgy se nagyon akartam, főleg nem korán reggel. Végül is a tanulásomból az lett, hogy telefonoztam, aztán még a telefonozásba is belealudtam. Szerencsémre álmodtam is, ám ahogy megébredtem elfelejtettem. Tökéletes memóriám itt mutatkozott meg először a nap folyamán.
Miután kellően felkeltem a második alvásomból, megcéloztam a fürdőt. Miután megmostam az arcom, elkezdtem fürkészni a hibáimat. Sokáig lehettem bent, mivel anya már dörömbölt az ajtómon, hogy siessek kifele, mert elkések. Dünnyögve mentem ki a fürdőből, majd becsörtettem a szobámba. A szekrény előtt állva tanakodtam, hogy mit vegyek fel. Végül egy térdig érő piros farmer és egy szürke majó mellett döntöttem. Hajamat felkötöttem és nyakamba beraktam a jól ismert láncot. Lábamra fekete félcipőt húztam, majd fújtam egy kicsit a parfümömből és indultam a suli felé. Kivételesen nem hallgattam zenét, mivel szükségem volt egy kis csendre. Túl zsúfolt napom lesz, s ezt semmi se bizonyítja jobban, mint, hogy háromig leszek suliban.

A suliba érve Pati elémjött és megölelt. Ezután elkezdett beszélni az órákról (nem mintha egy osztályba járnánk), aztán bementem az osztályba és kipakoltam az angolhoz szükséges dolgokat. Kimenve a folyosóra Patival beszélgettünk, majd feltűnt Kevin, s mikor Pati háttal állt neki, rámkacsintott. Most megint mit akar?

Töri óra után átmentünk az infó teremhez, ám még nem tudtunk bemenni, ezért a folyosón vártuk a tanárt. Az ablakon kinézve figyeltem a tornatermet, mivel oda nyílik az ablak. Kis idő múlva kisétált rajta egy ismerős személy. Haja össze-vissza állt, sötétkék tréningfelső volt rajta, alatta fehér pólóval, szürke tornanadrágot viselt és tornacsukát. Irtó jól nézett ki benne, mint általában mindenben. Egy pillanatra elszakítottam a tekintetem róla, mivel jött Juli az udvaron és odakiáltottam neki. Mikor újra visszanéztem Kevinre már nem egyedül volt. Három lány vette körbe és egy srác a barátnőjével. Összeszorult gyomorral figyeltem őket. Megint elhittem neki, hog nincs más. Hogy lehetek ennyire hülye?

Mikor megjött a tanárnő, elfoglaltam a helyem. Egész órán a látottakon gondolkoztam, de így se jutottam többre, így barátaimat lerázva egyedül indultam hazafele. Kiérve a suli épületéből megpillantottam, ahogy éppen felém tart Kevin.
- Szia- gurult oda hozzám a biciklijével.
- Hali. Hát te?- kérdeztem meglepetséget színlelve.
-Mindig háromkor jövök- kacagott.- Csak az oszi elenged hamarabb.
-Jah így értem- vontam vállat.
-Mivel mész?
-Gyalog. Te?
- Én is.
- Az jó- mondtam és mentem el, mert kijöttek a többiek,és nem akartam, hogy vele lássanak.
Átmentem a piacon sietős léptekkel, majd befordulva egy kisutcába eltűntem a láthatárról. Megállva nagy levegőt vettem, majd tovább mentem. Kevin utcájába befordulva megálltam egy kutyánál, megsimogattam és aztán jött Kevin is.
-Hiányoztam?- kérdeztem, mikor utólért.
-Igen- mosolygott rám őszintén.
-Nagyoon?-néztem rá gyerekesen.
-Nem mondom meg.
-Miért?- biggyesztettem le az ajkam.
-Csak- kacagott, majd a házuk előtt megállt.- Jösz ma misére?
-Jövök.
- Akkor jó.
-Te jösz?- néztem rá.
-Ha te ott leszel, én is.
Ekkor elkezdett közeledni hozzám, ám amikor már nagyon közel került volna, jött egy idős néni, és nagy szitkozások közspette arrébb ment. Mosolyogva figyeltem, ahogy idegesen a hajába túr és figyeli, ahogy a néni csigalassúsággal jön, majd távolodik.
Mikor már látotávolságon kívül volt, újra közeledni kezdett, ám csak egy puszit nyomott a homlokomra. Beleborzongtam, amit ő is észrevett és mosolyogva fogadott. Homlokát az enyémnek dűtötte, majd mikor jött egy kocsi, ő dühösen távolodott el tőlem.
-Gyere az udvarba, ott nem látnak- mondta idegesen kémlelve az utat. Miután bezárta utáam a kaput, közelebb hajolt hozzám, és megcsókolt. Folytattam a csókot, majd lassan elhúzódtam tőle.
-Mi értelme ennek az egésznek, ha jövőre úgyis itthagysz?- motyogtam magamnak.
-Nem hagylak itt- jelentette ki a legnagyobb egyszerűséggel.
- De igen. Te elmész Szatmárra aztán elfelejtesz- tanulmányoztam a cipőm orrátinkább, minthogy a szemébe nézzek.
Megfogta az állam, s a fejem felemelte úgy, hogy a szemébe nézzek.
-Nem foglak itthagyni!- mondta és minden szó után nyomott egy puszit a számra.- Vasárnaponként hazajövök majd hozzád, amikor csak tudok.
Lehajtottam a fejem. Szerettem volna hinni neki, de nem tudtam. Szomorúan bámultam magam elé, majd lassan felemeltem a fejem.
-Figyelj, én szeretlek. Ha nem szeretnélek, már rég bemehettem volna. De itt vagyok veled- mondta a szemembe.
Ekkor megcsókolt. Újra és sokkal hosszabban. Kizártuk a külvilágot, csak egymásra koncentráltunk. Szívem hevesen dobogott és a pillangók repkedni kezdtek a gyomromban.
-Találkozunk este- mondta majd adott egy puszit a számra.
Kimentem a kapun, majd hazafele vévr az irányt gondolkoztam.

Hogy történhetett ez? Miért kell neki folyton elénie, hogy beleszeressek? Miért? Miért? Miért? Miért pont én?