Miért szerettem beléd?- Befejezett

7. fejezet

Eljött karácsony napja, bár reggel ebből semmit sem lehetett érezni. Szinte délig az ágyban fetrengtem és nem másztam ki onnan semmi pénzért sem. Amikor a tényleges felkelés ideje lett, nyöszörögve másztam ki az ágyból. Reggelihez készülve anya somfordált oda hozzám.
-Jó reggelt!- köszöntött mosolyogva.
- Olyan nincs- morogtam az orrom alatt, majd megettem a palacsintám.
-Hogy aludtál?
-Aludtam is- válaszoltam, bár semmi pénzért nem vallottam volna be neki, hogy igazából éjfél előtt semmit nem aludtam. Olyan szép álmai vannak bennem, nem akarom elrontani ezeket.
- Ma fel kéne díszíteni a házat és a fát is- gondolkozott hangosan.
-Bízd csak rám! Úgysincs jobb dolgom- feleltem biztatóan, mire megkönnyebbülve felsóhajtott.
-Még csak most volt, hogy együtt csináltunk mindent- gondolt vissza a régi időkre. Azóta minden megváltozott, vele együtt én is s az is, hogy ha csinálok valamit, segítséget kérek. Mostanság inkább egyedül oldok meg mindent.
- Japp, de azóta felnőttem- feleltem, majd egy puszit nyomva az arcára felmentem a szobámba, mi az emeleten volt. Hamar felkaptam egy bélelt cicanadrágot és egy bojhos pamut felsőt, majd felkötve a hajam, elindultam megkeresni a díszeket. Felmentem a padlásra, ami cseppet sem volt ínyemre. Félelmetes fent a padláson, mivel sosem tudhatod, mi rejtőzik a sötétben. Lassan kezdtem nézegetni a dobozok tartalmát, mígnem megtaláltam azt, ami nekem kellett. Egy óriási dobozban csupa fenyőfa díszek sorakoztak.
Ez után elindultam megkeresni a ház dekorációjaként szolgáló füzéreket és girlandokat, illetve az apró kis figurákat, miket ilyenkor szoktunk kirakni. Ezek megtalálása után elindultam feldíszíteni a házat egy bizonyos zenét hallgatva.( A fent mellékelt zenét) A korlátra fenyőágra hasonlító girlandot tekertem, majd egy hatalmas piros gömböt akasztottam az aljára. A csilláromra hópelyheket akasztottam, majd a konyhában és a nappaliban kiraktam az aranyos hóemberes, rénszarvasos, mikulásos és angyalkás figurákat. Ezek végeztével elindultam az udvarba megkeresni apát.
-Öhm apaaa- kezdtem félénken, hogy kicsit idegesítsem.
-Mit törtél el megint?- nézet rám lesajnálóan.
-Semmit- kacagtam.- Csak azt szeretném kérni, hogy segíts beállítani a fenyőt.
-Persze, jövök egy pillanat- mosolygott, majd elindult megkeresni a csodaszép fánkat.
Ahogy a helyére került, átvette a stafétabotot, és feldíszítettem kedvem szerint. Először az égőket, majd a girlandokat és végül a gömböket helyeztem fel. A végeredmény csodaszép lett. Látszik, hogy én csináltam.
Miután kész lettem a remekművemmel elfogyasztottam az ebéden és felmentem a szobámba. Zenét hallgatva rajzoltam meg egyik legjobb alkotásom:

Ezek után elkezdtem készülődni az éjféli misére, ami a papunk miatt tízkor volt,  mivel felléptem az énnekkarral, és szólót is kaptam benne. Felvettem egy fekete farmert, egy szürke pulcsit és sötétkék bakancsot. Mise előtt még volt egy próbánk a kórussal, hogy minden jól menjen, majd a sekrestyébe mentünk, mivel onnan indultunk a helyünkre. Az ajtón belépve megpillantottam, ahogy mosolyogva rám néz egy gyönyörű kékeszöld szempár majd kacsintot egyet, amitől zavaromban elpirultam. Kevin nyugodtan ült az ajtóval szemben, majd, mikor indultunk fellépni, felállt és a sekrestye másik végébe ment.
Az éneklés nagyon jól ment, ám a magas résznél nehézkesen énekeltem ki a hangokat, amit az egyik "legjobb barátnőm" fintorogva fogadott. Persze ő se tudta volna jobban, de had higgye azt.
A fellépés után gyors bementem a sekrestyébe, felvettem a ministránsruhát, majd a sorba beállva vártam, hogy induljunk. Hirtelen egy kéz megfogta a vállam, s maga elé húzott, így kerültem Kevin mellé a ministrálásnál.
Mise után elhúzott a templom hátához, majd a falhoz simult, húzva engem is magával.
-Boldog Karácsonyt!- mosolygott olyan közel az arcomhoz, amennyire csak lehetett.
-Neked is- motyogtam, aztán mély levegőt vettem s ebben a pillanatban megcsókolt.
Több érzelmet lehetett észrevenni a csókjaban s még lágyabb volt, mint amikor először megtette ezt. Elvesztem az élvezetben s akkor se tudtam volna magamtól elszakadni tőle, ha pisztolyt tartottak volna a fejemhez. Ezután megfogott s a földröl felemelve az ölébe vett.
-Nehéz vagyok, tegyél le!- mordultam rá.
-Dehogy teszlek és nem vagy te nehéz- kacagott fel, majd újra megcsókolt. Nem akartam, hogy a pillanat véget érjen, ám anyáék már vártak rám, s nem tudták, hol vagyok, ezért lassan elváltam Kevintől, majd leereszkedtem a földre. Egy gyors puszit nyomtam a szájára, majd sietős léptekkel pattantam be a kocsiba és néztem mosolyogva a tájat, mely mellett elhaladtunk.
  Otthon ajándékosztás következett, amit mindenki izgalommal várt. Ekkor kaptam meg a "Szent Johanna gimi" -t és már aznap este elkezdtem olvasni.

Este Kevinre gondolva aludtam el, s éreztem, hogy egyre többet érzek iránta. Bár nem lenne szabad, hisz úgyis összetöri a szívem, mint az ilyen srácok általában...