Hawkeye - Early Ages [OTLB]

Candy.

1999. Június

A kisfiú a hátsó kertben olvasott, a nyikorgó hintaszékben lökte magát előre, majd hátra. Nyikk, nyekk, nyikk, nyekk - nyögték a rozsdás rugók. Hirtelen megszólalt a kapucsengő, mire a fiú ledobta az indiános könyvet, és mintha az élete múlna rajta, rohanni kezdett a kerten át a kerítéshez.

- Szervusz, Joe - szuszogta mikor odaért, és feltépte a kaput, hogy beengedje barátját, aki egy titokzatos zacskót szorongatott a kezében.

- Szia Richie - felelte a másik kisfiú. Egyidősek voltak, mindketten épp tízévesek.

- Zsákmány?

- Zsákmány.

A fiúk hátraszaladtak a kertbe, és felmásztak a magas diófára épített fa bunkerbe. Joe húga Kacsatóriumnak hívta, mert a fiúk egyszer azt mondták neki, hogy vadkacsákat tenyésztenek ott. Valójában minden volt az a kis ház: kalózhajó, vadászhelikopter, lovagvár - mindig az, amit a helyzet éppen megkívánt. Joe édesapja újította fel múlt nyáron, mert a ház idős ura, Gerald bácsi már nem boldogult vele egyedül.

Richie arrébb rúgott egy fakardot és egy műanyag puskát, és helyet csinált középen barátja zsákmányának.

- A nagyszüleim hozták Kansas-ből. Igazi minőségi áru - bizonygatta Joe, és kiborította a lakkozott deszkapadlóra a zacskó tartalmát: egy nagy kupac színes, zörgő csomagolású cukorkát.

- Kansas-ből! - ámult el Richie. - Importálni kéne - mondta fontoskodva. Szerette komolyan venni a dolgokat.

- Akkor importáljuk - biccentett Joe. Az egyik sarokban álló dobozból előkotortak egy nagy hajót, ami a Sea Lord nevet viselte az oldalán, és egy kisebbet, ami pedig a Delfin volt (Verne egyik regényében szereplő hajó után).

Miközben a fiúk importálták a Kacsatórium egyik feléből a másikra a cukorkákat, dacolva az időjárás viszontagságaival, az indiánok és az orosz légiósok támadásaival, Richie egy pillanatra elgondolkodott.

Egészen kisfiú volt, talán három-négy éves, mikor először evett ilyen cukrot. Pontosan emlékezett arra, amikor birtokba vett egy egész tál édességet, amíg a szülei egy pillanatra nem figyeltek rá. Nem sokáig jutott a pillecukrokkal és a gumimacikkal, amikor az édesanyja észrevette az asztal alatt eszegető fiút.

- Az igen - mosolyodott el Amy. - Nem lesz az sok neked? - hajolt le a fiúhoz. Az apja csak elmosolyodott, és leült a fia mellé.

- Biztosan megeszed az összes cukorkát? - kérdezte, mire a gyerek tele szájjal megrázta a fejét.

- Te is kaphatsz, ha szetetnél - vonta meg a vállát, és felé nyújtott egy marok cukrot. - Anya, te is - nyomta bele a női kézbe a még megcsócsálatlan pillecukrot.

- Richard Rumlow! Nem hallod? A krokodilok megették a szállítmány felét, és mivel te vagy a kapitány, téged fognak meglincselni! - kiáltott rá a fiúra a barátjára.

- Tényleg, ne haragudj. Elbambultam.

- Hát azt észrevettem - forgatta a szemét színpadiasan Joe, majd a társa segítségére sietett, hogy a legénység ne vesse a vízbe Richard Rumlow kapitányt.