In the South of forever (South Park fanfiction)

Bevezető

Üdv. Először bemutatkoznék, ha nem zavar. Ha igen, ugord át és b+! Millie Dale a becses nevem, az öcsémmel, Alexszel és az anyukámmal lakom Oklahoma Cityben. Vagyis csak laktunk. Most költözünk egy elhagyatott helyre Colorado megyébe. 14 vagyok, az öcsém pedig 9. Picsába, miért nekem kell lecipelni ezeket a nehéz dobozokat a kocsiba? Van egy ,,férfi" is a családban, nem? DE anya úgy is azt fogja mondani, hogy: ,,Ne már, hogy a kisebb cipelje azokat a nehéz dobozokat. Te erősebb vagy nála!" Köszi anya! Egyébként azért költözünk, mert anya nem bírta tovább itt. Hosszú sztori. Majd mesélek. Hál Istennek, senkitől nem kell elbúcsúznom, egy barátom sem maradt itt. Az egyetlen barátom, Wanda, Salt Lake Citybe kötözött és csak Skypeon beszélünk, ha van időnk. Végre leértem az összes dobozzal és lassan indulunk.

-Minden megvan?-szólt anya

-Igen!-hallottam Alex hangját, aki szó szerint befeküdt a hátsó ülésre.

-Te is megvagy? Millie? Hahó!

-Ja öhm...igen..asszem.-megjegyzem: olyan fáradt vagyok, hogy arra nincsen szó! Hajnali 5 van!! Én ilyenkor még nagyban alszom!-Az uccsó doboz is a helyén.

-Akkor beszállás!-ült a vezető ülésbe

Én beültem az anyós ülésbe a kis cuccaimmal együtt és elindultunk. Viszlát város, viszlát Oklahoma. Helló 12 órás út. Ez jó lesz.

Út közben beszélgettem Wandával, zenét hallgattam, filmet néztem a telefonomon és barkóbáztam az öcsémmel. Kétszer megálltunk, mert az öcsém nem bír ki kb. 11 órát hugyozás nélkül. Az út utolsó 3 órájában aludtam. Azt álmodtam, hogy PUBG-ben első lettem. Mindenki engem ünnepelt. És egy csirke táncolt mellettem azt ordibálva, hogy Winner Winner Chicken Dinner. Ám anya felébresztett.

-Mivan?

-Itt vagyunk-elmentünk egy tábla előtt, amin ez állt: South Park. Szexi városnév, mondhatom. És nem valami fejlett. Néztem a házakat és egész ügyesen megállapítottam, hogy nem valami különleges házak vannak. Mindegyik egyforma.

-Azt a kurva!-kiáltottam fel

-Vigyázz a szádra!-szólt rám anya

-Mit láttál?-kérdezte Alex

-Azt.-mutattam egy házra. Házra a fenéket! Egy luxus villára, ami egyszerűen hatalmas volt. Hatalmas kapukkal, modern dizájnnal és még sorolhatnám.-És melyik a mi házunk?

-Az.-mutatta anya. Ugyanolyan volt, mint a többi. Mit is vártam?

Kiszálltunk és meg kell mondanom, egész nyugodt kis környék. Semmi hangzavar, sem zaj, csak néha hallani kocsikat meg ugató kutyákat. Kivettem a dobozaimat és elindultam a ház felé, ám vártam anyára, mert ő még a lakáskulcsokat kereste. Közben észrevettem, hogy a költöztetők is nemrég járhattak itt. Aha. Akkor mi fogjuk a szekrényeket is felvinni? Fasza! 5 perc keresés után előkerült a kulcs és bemehettünk.

-Azta, de király!

-Ez az új otthonunk! Remélem tetszik!-nagy nappali, normális konyha, SAJÁT SZOBA! Az előző helyen együtt aludtam a tesómmal, de most hála istennek külön szobánk lesz.

-Na és...merre?-utaltam anyának

-Az emeleten balról a második.

-Akkor én most mennék!-szaladtam felfele a szobámba és az emeleten megálltam a második ajtónál.-Ez lesz az!-benyitottam és...Jesszus! Tágas, emeleti szoba és lilák a falak. Imádom!

Egy 10 perc alatt felhordtam az összes dobozt. Azt a picsa! Hogy fogjuk felcipelni az emeletre a bútorokat? Jó kérdés, mi!?

-Anya! A bútorokkal mi lesz?-ordítottam le a nappaliba

-Menj át a szomszédba és kérj segítséget!

-Repülök!-király, mondhatom.

Lementem és átmentem az egyik szomszédhoz. Becsengettem és senki. Mégegy. Senki. Hol a francba van ilyenkor mindenki? Aztán végre ajtót nyitottak. Egy fekete hajú, bajszos férfi állt előttem.

-Ki az a fa...óh! Helló! Miben segíthetek?

-Csókolom. Segítene nekünk bútorokat cipelni? Mi vagyunk az új szomszédok.-próbáltam jópofit vágni, de az az ajtónyitás...miért volt bunkó?

-Óh, hát persze! Egy pillanat. Sharon?-szólt hátra, majd egy barna hajú nő jött ki az ajtón

-Igen Randy? Szia.-nézett rám

-Csókolom. Segítenek nekünk szekrényeket pakolni?

-Igen, persze ,máris megyünk!-majd felvették a kabátjukat és elindultak mögöttem. Első ránézésre fura házaspár. De majd csak változik a nézőpont.

Egy másfél órás cipekedéssel minden a helyére került. Anya megbeszélte Randyvel, (mivel valamiért megengedte, hogy tegezzem) hogy nálunk esznek vasárnap. Már kipakoltam a ruháimat, most jönnek a díszek: a parafa tábla, a poszterek hozzá és a fényfüzérem. Ezek után jönnek a legfontosabb értékek: a monitorom, billentyűzet, a konzolok és a legfontosabb, az XBOX ONE! A szerelmem (na jó, annyira nem szeretem és nyugi, nem vagyok függő). Pár perc múlva már minden a helyén volt. Későre jár, na jó, lehet, hogy csak nekem, mert már bitangul fáradt vagyok a mai nap után, ideje lemosni a rühes testemet. A fürdő valami óriási. Zuhanyzó és kád van egyben, ez nagy szám! Gyorsan lezuhanyoztam, nem is ettem és lefeküdtem, elővettem a telefonom és beszéltem egy picit Wandával.

Még leültem és játszottam egy kicsike Heartstonet a telefonomon. Csak egy kicsikét.10 óráig játszottam, jelentem alássan.

-Millie. Lassan aludni kéne.

-Tudom anya.

-Hírem van. Holnap átmegyünk a szomszédba vacsorázni.

-Oké. Jó éjt anya!

-Neked is.

Most ennyi lenne, nyugi, majd a többi részek hosszabbak lesznek. Remélem tetszett.