In the South of forever (South Park fanfiction)

12.rész

Reggel nagy fejfájásra keltem és valószínű, hogy lázas is vagyok. Anya fél nyolckor betoppant hozzám.

-Te hogy hogy nem keltél még fel?-szidott le.

-Nem érzem valami jól magam.

-Ó. Az más.-becsukta maga mögött az ajtót és felém vette az irányt. Fölém hajolt és megpuszilta a homlokomat, hogy megnézze, nem vagyok-e lázas.

-Van egy pici hőemelkedésed.-ekkor elköhintettem magam.

-Mennem kell ma suliba?

-Ha nagyon szarul érzed magad, ne menj. Viszont nekem mennem kell munkába. Hívj, ha valami van.

-Értettem, mamamaci!-mondtam neki nyelvnyújtva.

-Ne pimaszkodj, babamaci. Szia.-adott egy puszit az arcomra.

-Szia anyu!-azzal ki is lépett az ajtón.

Délelőttömet elég jól eltöltöttem: írtam Buttersnek, hogy mi bajom van és ő tartotta bennem a jó hangulatot egy kicsit. Azon kívül még játszottam egy kicsi Life is Stranget meg PUBGt. Délben lementem valamit kajálni. Mivel meleg étel nem volt, magamnak kellett tökéletes főző/sütő tudásomat elővenni. Rántottát akartam, de kiöntöttem a sárgáját. Utána nekikezdtem virslit sütni...khmm...és rám is csult az olaj.

-Azt a jó büdös...-kiáltottam fel fájdalmamban. Gyorsan elindultam a konyhai csaphoz, lehűteni sebemet. Vagy 5 percig állhattam a víz alatt mire elmúlt.

Végül az ebéd kimerült egy egyszerű kis szendvicsben.

A délután már sokkal lassabban telt. Visszafeküdtem az ágyba és a kedvenc videósaimat néztem: Rooster Teeth, MsMojo, Pewdiepie, Jacksepticeye és persze a személyes kedvencemet, Markipliert. Már vagy 2 éve nézem, a rossz napjaimon mindig ő vidított fel. Nagy kár, hogy még nem adatott rá alkalom, hogy találkozzak vele, de majd ennek is eljön egyszer az ideje. Meg a Septiplier és az én yaoista énem...nem bírom!

Szóval ezzel ment el a délután. Viszont a FNAF 4 végigjátszás végére már nem emlékszem.

Egy fehér szobában ébredtem, egy fehér ágyon. Fogalmam nincs, hol vagyok, de egy picit félek, bevallom.

-Szia. Hát felkeltél?-szólított meg egy hang.

-Wan? Te vagy az?-néztem a hang irányába.

-Igen.-és végre megláttam drága egyetlen barátnőmet-Hadd mutassam be a segítőmet, Ethant. Bár szerintem már ismered.-jesszus. Az az Ethan? Ethan Nestor? Tudni kell róla, hogy a drága Mark egyik barátja és én nagyon...hogy is mondjam...vonzónak tartom. Belenéztem barnás szemeibe

-Senpai noticed me!-mondta egy belső hang. Ott állt Wanda mellett szemüvegben, kék hajjal, ingben, egy szakadt farmerban és egy edzőcipőben(ezt csak azért írom, mert ez a szokotthoz egy kicsit eltérő). Kezet fogtam vele, majd nagy meglepetésére magamhoz húztam és megöleltem. Gyorsan el is engedtem, majd néma csend jött.

-Gyere velünk.-szakította meg a csendet barátnőm.

Megfogta a kezem és magával húzott. A szobából kiérve a SHIELDnél találtam magam. Ott volt mindenki: Vasember, Steve Rogers, Thor, Loki és még sorolhatnám.

-Ők a Bosszúállók!-szólalt meg végre Ethan is. Csillogó szemekkel néztem rá, majd az említettekre. Leesett az állam és nem tudtam,hogy ez valóság-e vagy csak álmodom. Annyit láttam, hogy Tony letérdel és ölelésre tárja karjait.