A mai nap hosszú és szomorú lesz, de megpróbálom magamat majd jól érezni. Full feketébe öltöztem fel, ám mikor lementem, anyát sehol sem találtam. Öcsi épp indult.
-Már mész is?
-Igen gyalog megyek. Legyen jó napod.
-Hát...neked is.
Elindultam és a buszmegállóban állók mind rám néztek.
-Mi baj Millie?-kérdezte Stanley
-Áh semmi csak ma ilyen kedvem van.
-Sötét?-csatlakozott be Kyle
-Igen, mondhatjuk úgy is.-van egy olyan érzésem, hogy sejtenek valamit.
-Gyíkok, emlékeztek, amikor Wendy szakított Stannel, Stan meg depis lett? Az kurva jó volt!-Eric már szerintem nem vesz komolyan semmit, bár, mért is venne!
-Hagyjál már. Nehéz időszak volt.
Megérkezett a busz és Kenny mellett ültem. Jót szórakoztunk és kiderült, hogy nagyon perverz. De tényleg.
Elment az idő. Minden órának és az ebédnek vége. Ericcel megbeszéltem a projektet. Szombaton nála, vasárnap nálam csináljuk. Kíváncsi vagyok, mennyire fogja benne kivenni a részét. Stanley segített a matekkal és szerintem Wendynek itt lett elege.
-Millie!-ordított végig a folyosón. Mögöttem volt, ezért arra kellett fordulnom. Mint egy birodalmi lépegető, úgy jött végig a folyosón. Meg tudott volna ölni is, ha senki sincs ott.
-Igen, így hívnak.
-Mégis, mit képzelsz magadról?
-Miért mit?
-Ó, te csak ne játszd az ártatlan picsát! Tudom mi van, ne hazudj!
-Bocsi, de nem tudom miről beszélsz.-tényleg nem tudom, miről van szó.
-Tudom, hogy el akarod tőlem venni Stant! Látszik.
-Hé, Wendy!-lépett oda Stan-Nem szeretem őt, csak egy barátom, úgy, mint a többi fiú.
-Menj innen Stan, ez a kettőnk dolga.-tolta félre barátját.
-Először is tényleg barátok vagyunk, másodszor sosem voltam még szerelmes. Nyugodj le okés?
-Mert veled senki sem járna, mert nézz csak magadra! Fiús, valamikor undorító, fura és most darkos vagy?
-Nem vagyok az! Akkora egy....áh nem is mondom.
-Ne is mondd. Akkor miért gyászolsz? Ó, sajnálom, hogy az apád elhagyott titeket!
-Állj le Wendy!-hallottam meg Alex hangját a csaj mögül. Kezdtem ideges lenni.
-Biztos szar gyerekek voltatok és téged biztos utál!
-Wendy!
-Nem! Szégyenled magad mi? És a jegyeid sem valami jók! És hát gondolom az apád...
-AZ APÁM MEGHALT!-ordítottam rá teljes hangerővel. Mindenki ledöbbent, még a lány is.-Azért vagyok ma feketében, nem azért, mert sötét vagyok.-kiszökött egy könny a szememből-Ha neked nem lenne apád, én nem csúfolnálak, hanem együtt éreznék veled. Azt üzenem, gondolkodj, mielőtt kimondod.-ezzel hátat fordítottam, arrébb löktem egy pár embert és bevonultam a lány mosdóba és magamra csuktam az ajtót.
Mikor mindenki elment, kinyitottam az ajtót, kimentem az udvarra szakadó esőben és leültem az egyik hintába. Mondanom sem kell, hogy szarrá áztam. Csak kint ültem és zokogtam. 30 perce ülök kint és egyszer csak elállt az eső. Felnéztem és egy esernyő volt felém tartva és ehhez egy személy is járt, méghozzá Kyle.
أنت تقرأ
In the South of forever (South Park fanfiction)
أدب الهواةKönyvem szereplői kitalált alakok. A könyvben csúnya szavak hangzanak el. Megtekintését és elolvasását semmilyen korosztálynak nem ajánlom. Csak egy normális South Park fanfiction... Az eredi jogok Trey Parkert és Matt Stonet illetik!
