In the South of forever (South Park fanfiction)

11.rész

Reggel felkeltem és átnéztem a Facebookot és az Instát. Azt vettem észre, hogy tegnap este írt nekem a zsíragy. Közölte a helyzetet.
Ezek szerint van még egy kamera? Akkor nagyon kell vigyáznom, hogy mit mondok vagy csinálok. Felkeltem, felöltöztem és lementem. Anyát megpillantottam a kanapén ülve, amint Blue Ribbont ivott és nézte a kedvenc sorozatát: a Lucifert.

-Anya. Hogy hogy itthon vagy?

-Ma nem kell bemennem, ezért lazulok egy kicsit.-anyáról amúgy tudni kell, hogy nagyon laza és modern anyuka. Szigorú, de engedelmes és jószívű. Aggódó, de engedékeny.

-Okés. Akkor én megyek is.

-Nem is eszel?

-Nem. Nem vagyok kajás.

-Jó. Mit együnk ebédre? Nincs kedvem most főzni.

-Gyros?

-Nekem jó, de nem akarsz egy kis csípőset inkább?

-KFC?

-KFC!

-Rendben. Szia anyu.-éppen kiléptem az ajtón, mikor visszaszólt.

-Kicsim! El tudsz menni az öcsédért?

-Nem hiszem. De anya, engedd, hogy hazajöjjön egyedül. Nagy már.

-Jólvan. Szia.

Elindultam a jól megszokott buszmegálló fele és ott is találtam a srácokat.

-Szia Millie!-köszöntek kórusban.

-Sziasztok.

-Hogy van a lábad?-motyogta Kenny.

-Jobban, megmaradok.

-Megbocsátottál nekem?-nem válaszoltam rá, mert tudta, hogy ez olyan könnyen nem fogom elfelejteni.

-Nem hiszem. Akkor hozzád szólna.

-Nem hozzád szóltam, Stan.

-De attól még válaszolhatok.-ekkor kordult egyet a hasam.

-Mivan? Rúgott a BigMac?-nem tom, hogy Kennynek hogy jut ilyen eszébe.

-Haha. Nem, még ma nem ettem.

-Ja. Nem kérsz?-nyújtott nekem egy szendvicset.

-Nem kösz.-ekkor megjött a busz.

A nap ismét eltelt. Viszont az ötödik óra már egy picit felkeltette az érdeklődésemet. Matek közben megszólalt az iskola rádió, az igazgató volt az.

-Eric Cartmant, Stan Marshot, Kyle Broflovskyt és Kenny McCormickot kérem az irodámba, de azonnal!

-Fasza.-szólalt meg Kyel.

-Szerintetek lebuktunk?-kérdeztem suttogva.

-Valószínű. De akkor téged miért nem hívott be?

-Nem tudom.

Ezzel a 4 fiú felállt és kisétált az osztályteremből.

*Igazgatói, E/3*
Ahogy a fiúk beléptek a diri irodájába, megfagyott a levegő. Bent, az ajtóval szemben, az asztalnál ült PC igazgató és oldalt pedig Herbert Garrison. A gyerekek leültek az asztallal szemben levő székekre és várták végítéletüket.

-Azt megértem, hogy Mr. Garrisonnak rossz napja volt, de attól még nem kéne teleaggatni a házát WC papírral!-az igazgató nagyon dühös volt. Asztalon levő kezét hóna alá rakta, ahonnan hüvelykujjai kikandikáltak. Napszemüvegét levette, hogy szemtől-szembe nézzen a 4 gyerekkel.