SerVamp- Látszat (BEFEJEZETT)

9.fejezet

Fáradtan keltem fel.Mikor ki nyitom a szemem most veszem észre hogy Hyde nincs mellettem.Eszembe jut a tegnap és mérgesen összehúzom a szemöldököm.Hülye sündisznó. Hogy lehet valaki ekkora marha? Mindegy. Gyorsan át öltözöm és ki lépek a szobaajtón. Vajon hol vannak a többiek? Gyorsan a nappaliba megyek ahol meg is találom Lustaságot és Mahirut.

-Tudjátok hol van Hyde?-kérdezem kétségbeesetten. Ha eltűnne fogalmam sincs mit tennék. Mondjuk valószínűleg meghalnék.

Ne aggódj nem ment olyan messzire hogy bajod legyen belőle.-mosolyog rám bíztatóan Mahiru. De, én nem akarom. Azt akarom hogy itt legyen mellettem. Miért teszi ezt velem Hyde?

-Milyen idegesítő...-hallom meg Lustaság hangját. -Szereted őt igaz? Akkor miért nem mész utána?-talán a hangja olyan, mint aki már élni sem akar de rá jöttem hogy Lustaság nem is olyan amilyen. Talán kicsit olyan ez a része, mint Hyde. Magamban el is kuncogom magam.

-Igazad van...-suttogom majd elhagyom a helyiséget. Először csak a környéket vizsgálom át de mindhiába nincs sehol. De tudom hogy néz. Érzem hogy a közelben van.

-Hyde!!!!-szólítom a nevén. Össze rogyok a földön és arcomat a kezeimbe temetem. Veszek egy mély levegőt majd végül szememmel keresni kezdem ismét. Meghalok ha nem láthatom őt.-Hyde! Tudom hogy itt vagy a közelben. Ha hallasz akkor kérlek... Gyere vissza. Én, nem haragszom rád. Hyde kérlek... Én... Kérlek...-szememből könnyek fakadnak elő. Hyde... Hirtelen érzem ahogy valaki hátulról valaki átkarol. Szemeim kikerekednek  majd mikor felismerem ki az rögtön széles mosoly csúszik az arcomra. Annyira szeretem az ölelését.

-Ne sírj.-súgja halkan majd bele puszil a fülembe aminek hatására megremegek.-Nem szeretem amikor sírsz. Tehetetlen vagyok a könnyeiddel szemben.-suttogja halkan a fülembe. Ölelő karjaiba bújok akár egy macska.-Nagyon szeretlek, Licht.

-Én is szeretlek, hülye sündisznó.-motyogom. Szembe fordít magával és meg csókol. Viszonzom is hamar amire bele mosolyog a csókba.-Miért menekültél el?

-Mert féltem attól hogy meg utáltál... Könnyebb volt me...

-Menekülni. Te tényleg ennyire hülye vagy, vagy valaki fogja a kezed?-szemei kikerekednek és látszólag már mondana is valamit de közbe vágok.-Ezért nem értjük meg egymást soha. Mert menekülsz. Ezért nem tudtunk eddig soha egymás érzéseiről és...

-Ezt pont te mondod,angyalom? Nem te voltál aki egész végig fel vette a látszatot?-le hajtom a fejemet és össze szorítom a szemeim. Szóval egész végig tudta hogy az utálatom iránta csak egy látszat volt?-Mindent tudtam... Tenshi-chan. Te vagy az angyalom persze hogy mindent tudok rólad.-a fülemhez hajol és bele puszil amire kiráz a hideg.-Szeretlek, Licht-tan. És most...-fel kap menny asszonny pózba és a szobánk felé visz.

-Hé tegyél le!-kiabálok rá de nem mintha nagyon érdekelné így nem is harcolok ellene. Szobánkba érve az ágyra dob és fölém magasodva meg csókol. Egy nagy csók csatát vívunk egymással de sajnos levegő hiány miatt ajkaink elválnak.

-Licht én... Szexelni akarok veled.-súgja a fülembe mire elvörösödök. Szemeim kikerekednek és le hajtom a fejemet.

-Akkor... Kérlek vigyáz rám.-mondom  miközben fel emelem a fejem és piros szemeibe nézek. Arcom tutira rák vörös. Elmosolyodik majd megcsókol.

   ÉÉÉÉsss vége!!! Úgy tűnik itt a vége. Pontosabban lesz még egy rész amiben -megpróbálom- le írni Licht és Hyde csodás együttlétét. Nem nagyon szoktam ilyen durva +18-as jeleneteket írni úgy hogy ha szeretnétek meg próbálok írni egyet.  Kommentbe szavazzatok és ha a többsége igen akkor írok egyet. (Legalább 5 igen szavazatú komment esetén írom meg)                                         (Bár előre sejtem hogy senki sem fog írni semmit xd)