Leírás: Egy zombi kalandjai c. egyperces gyűjtemény folytatás
"Vannak pillanatok, amikor kifejezetten élvezem, hogy a testem és a tudatom már nincs igazán kapcsolatban."
Jellemzők: Dráma, Sötét, Novella, Humor
Korhatár: 14
Figyelmeztetések: Felkavaró tartalom
Vannak pillanatok, amikor kifejezetten élvezem, hogy a testem és a tudatom már nincs igazán kapcsolatban. Persze, ha választhattam volna, biztos nem a harapás általi halált, és az utána következő csoszogást választom, nem is beszélve a zombik társaságáról. Na jó, túlzás őket társaságnak nevezni, főleg, hogy megpróbálok tőlük minél távolabb vonaglani ide-oda (leszámítva a kutyámat, akit már egészen megszoktam).
Nem, egyáltalán nem állíthatom, hogy szeretem ezt a fajta létet, de vannak azért előnyei is (nem túl sok persze, de próbálok minél pozitívabban hozzáállni, mert elég vacak lenne folyamatosan vinnyogni saját magamnak). Például nem érzek szagokat. Másét és a sajátomat sem, ami lássuk be, egy rothadó tetemekkel teli világban kifejezetten előnyös.
Szerencsére már az időjárás sem hat rám komolyabban. Nem izzadok nyáron, ami elég hasznos, főleg, hogy lezuhanyozni nem tudok, kétlem, hogy bármilyen házban lenne még vezetékes víz. Bár nem hiszem, hogy egy zuhany sokat segítene az állapotomon. Persze ebben nem vagyok biztos, nem látom magam, mert az erdőkben bóklászva nem esnek útba tükrök. Télen sem fázom, ami a lenge, rólam lassan lerohadó ruhák miatt megint csak hasznos. Az esőben se tűnik fel, hogy éppen szarrá ázom.
Persze ebben a pillanatban kifejezetten utálom az időjárást. Mert a vizet ugyan nem érzi a testem, de a villámokat látom, a dörgéstől meg nagyon be vagyok gazolva. Hiába próbálom a testem rávenni, hogy ilyenkor menjen már fedett helyre, egyáltalán nem hallgat rám. Megy előre, én meg rettegek, hogy mikor csak belénk a villám. Vajon mi lenne akkor? Füstölögve csoszognánk tovább? Vagy végleg meghalnék? Hm, igazából elég csábító a gondolat.
***
Nagyon köszönöm Kiának a támogatást, és a sok segítséget : )
