Emlékek 2. rész

122 1 0
                                    

-Viki jól vagy?
-Igen, semmi bajom!
-Ne hozzak valamit?
-Nem, köszi. Ők itt Thomas Wächter és Dr. Gabriele Kollmann?
-Igen! Honnan ismered őket?
-Kezdem Gabriele-vel. Én és ő ugyanabba a középiskolába jártunk.
-Nem mondod komolyan?
-De! Akkor hallottam a balesetéről, amikor első éves egyetemista voltam. Vissza jártam korrepetálásra.
-Korrepetálás? Neked pedig ritka jó lett a diplomád!
-Akkor nem voltam jó tanuló. Voltak otthon dolgok.
-Sajnálom! És Thomas?
-Thomas?! Elfogod hinni?
-El!
-Távoli rokonok vagyunk!
-Hogy micsoda?
-Igen! Kicsikorom óta nem láttam, de emlékszek rá egy kicsit. A halála után 1 évvel tudtam meg, hogy meghalt.
-Hogyhogy?
-Kint voltam nővéremnél az USA-ban tanulni. Nyáron hazajöttünk és akkor tudtuk meg.
-Mindenki nagyon szerette őket!
Ekkor megérkeztek a többiek a bevetésről?
-Mi újság? – lépett be Peter az ajtón.
-Mi ez a szomorú hangulat? – kérdezte Karin.
-Elmondod nekik Max? – mosolygott Viki.
-Figyeljetek! Nem hiszitek el!
-Na!
-Ez most főleg neked szól Peter. Viki és Gabi egy középsuliba jártak!
-Komolyan? – mosolygott Peter.
-Igen! De ez még semmi!
-Mondjad már! – türelmetlenkedett Karin.
-Viki és Thomas távoli rokonok.
Karin és Peter csak néztek.
-Ez igaz? – nézett Peter Vikire.
-Igen! Elmesélek mindent.
Ezek után Viki elmesélte azokat, amiket Max-nak.
-Ennyi lenne! De beszéljünk valami másról.
-Jens. Kocsival mennyi idő ide Salzburg? nézett Jens-re Karin.
-Olyan 45 perc.
-Akkor a munkaidő után nem érek vissza a múzeumba.
-Miért akarnál odamenni?
-Utána akarok nézni valaminek.
-Figyelj Karin. Beugorjak helyetted? Úgy is itt vagyok.
-Nem is tudom.
-Menjél nyugodtan! Tartom a frontot.
-Na jó. Köszönöm! – Karin megölelte Vikit és elment.
3 perc múlva megérkezett Höppler. Jens, Max és Peter kint voltak.
-Jó napot uraim! Jó hírem van Thaler doktornőnek számára! Megkapja azt a műszert, amit szeretett volna. Merre van?
-Sürgősen elkellett mennie a. – mondta Max, a másik két fiú meg két különböző dolgot mondott, hogy hol. Peter a könyvelőt mondta, Jens meg a fogászát.
-Vagy úgy! Szóval ma mentőorvos nélkül repülnek bevetésre?
-Cseréltek Vikivel. – próbálta Jens menti a helyzetet.
-Értem!
Kijött Viki.
-Mondja csak. Igaz az, hogy műszakot cseréltek Thaler doktornővel?
-Igen, így van! Szerelőket vár.
-Szerelők, könyvelője, fogász. Elfoglalt ember.
-Igen! – nevetett Max.
-Központ a Medicopter 117-nek. Közúti baleset történet a 304-es úton. GPS koordináták 47 97 97 45 észak, 12 55 58 79 kelet.
-Vár minket a munka. – mondta Peter.
A műszakosok odarohantak a helikopterhez és pillanatokkal később már a levegőben voltak.
-Nos Max!
-Igen?!
-Magyarázatot kérek, de most az igazat akarom hallani!
-Tehát!

Karin kijött az obingi polgármesteri hivatalból. Olvasott egy papírt.
-Ez az, tudtam! Irány a múzeum!

Medicopter 117 történetek 3. évadDonde viven las historias. Descúbrelo ahora