Medicopter 117 történetek 3. évad

Kisülés 1. rész

A „C csapat" volt erre a napra beosztva. Jenny és Max átnézték a helikoptert. Tom és Viki a társalgóban voltak.
-Mit csinál ma este a doktornő?
-Semmi különöset, otthon leszek és pihenek.
-Pihensz? De jó neked!
-Miért? Te mit csinálsz?
-Mosok, takarítok, ilyenek. Itt az ideje, már régen volt, mert a jelentéseket otthon is kell csinálni.
-Hát igen! Legény lakás. De lenne időd rá, ha már itt megcsinálnád a papírmunkát. – mosolygott a doktornő.
-Itt fontosabb dolgom van. – és közelebb ült a doktornőhöz.
-Valaki papírmunkát mondott? – jelent meg Höppler úr.
-Tessék Höppler úr?!
-Baier doktornő! Valaki nagyon vidám ezen a napon. Csak úgy ragyognak a szemei.
-Azt mondja?!

Max és Jenny a turbinát csinálták.
-Ezeket a vezetékeket cseréljük ki! Igaz, hogy még 50 órát lehetne velük repülni, de a múltkor rosszul lett leadva a rendelés és több jött. Vegyük akkor hasznukat.
-Rendben. De ezt az áramkört még kicserélhetem előtte? – mosolygott Max-ra Jenny.
-Miért ne cserélhetnéd ki?
-Csak kérdeztem.... Valami baj van?
-Nincs semmi... Végre kicseréltem!
-Nagyon ügyes vagy! Köszönöm szépen! Gyere csak egy picit! Ülj le ide mellém a csúszótalpra!
Jenny leszállt a létráról és leült Max mellé.
-Most mondd el nekem mi a gondod. Én itt is vagyok, ha még nem tudnád. – nézett Max Jenny-re.
-Tudom!
-Na akkor mondd el nekem!
-A volt barátom felbukkant.
-Már nem szereted?
-De! Ő is engem.
-Akkor? Hol itt a baj?
-Állandóan veszekedtünk a munkám miatt.
-De te nem tehetsz róla, hogy csak helyettes pilótaként alkalmaznak.
-Neki ez szúrta állandóan a csőrét. Mindig piszkált emiatt, hogy megint ennyi-annyi-amannyi ideig távol voltam.
-Beszéld meg vele! Ha összeültök, akkor biztosan megtudjátok beszélni!
-Max! Én már mindent megpróbáltam.

Bent Tom és Viki arca közeledni kezdtek egymáshoz, amikor ismét benyitott Höppler úr.
-Ó, bocsánat, hogy megzavartam magukat. Már itt se vagyok!
Erre mind a ketten nevettek egy jót. Pillanatokkal később már ott tartottak, ahol Höppler megérkezése előtt, de akkor megszólalt a diszpécser.
-Központ a Medicopter 117-nek. Egy ember balesetet szenvedett az egykori bergeni erőműnél. GPS koordináták felszállás után.
Viki az asztalhoz ment és beleszólt a rádióba.
-Itt a Medicopter 117 bázisa. Értettük! Azonnal indulunk!
Tom felvette a két táskát, majd a helikopter felé szaladt Vikivel. Jenny már a pilótaszékben ült, Max felmászott a létrára lecsukni a turbina külső burkolatát. A pilótahölgy a kezét az önindítóra tette, amitől a hajtómű elkezdett dolgozni. A megfelelő időpontban az indítókart előre tolta repüléshez, majd az emelőkarhoz nyúlt és felemelte a helikoptert.
-Medicopter 117 a müncheni toronynak. Bevetésünk van Bergen-nél. Engedélyt kérek a légterük használatára.
-Értettem Medicopter 117. Az engedélyt megadom! Jó utat!
Jenny felvette a napszemüvegét, mert pont a nappal szemben repültek.
-Az én napszemüvegem hol van? – kérdezte Tom és a szemét eltakarta a kezével.
-Mintha hátul láttam volna. – válaszolt Jenny, akinek a napszemüvegén látszódott a nap.
-Meg van! Tessék Tom! – adta előre Viki.
-Köszönöm szépen Baier doktornő!
-Nagyon szívesen Fischer szanitéc! – és nevetett egy jót.
-Valaki szokatlanul vidám ott a pilótaszékben.
-Nagyon szeretek repülni. Olyan gyönyörű a táj. Ez mindig felvidít, még akkor is ha alapból boldog vagyok. Életem a repülés. – nézett Jenny Tomra, majd hátra Vikire.