Medicopter 117 történetek 3. évad

Kisülés 2. rész

-Nagyon szeretek repülni. Olyan gyönyörű a táj. Ez mindig felvidít, még akkor is ha alapból boldog vagyok. Életem a repülés. – nézett Jenny Tomra, majd hátra Vikire.

A bázishoz érkezett egy autó. Egy nő és egy férfi szálltak ki belőle. A főbejáraton mentek be a közös helyiségbe. Max a kiskonyhában volt. Hallotta, hogy jöttek, ezért az ajtó felé nézett.
-Nem hiszem el! – mondta Max fülig érő mosollyal.

A Medicopteren jó volt a hangulat. Arról beszélgettek, hogy ki micsoda szeretett volna lenni, ha felnő.
-Én sokáig fagyiárus akartam lenni. Az amelyik járja az utcákat. – mesélte Jenny.
-Az most is lehetnél. Hozhatnál fagyit a bázisra. – viccelődött Tom.
-Aki nálunk járta az utcákat nagyon jó fej bácsi volt. Mindig megengedte, hogy felüljek hátra mögé. Mindig sokat nevetgéltünk. Egyszer egy egész napra elvitt magával. Nagyon tetszett.
-Ez nagyon aranyos volt tőle. – mondta Viki.
-De most megérkeztünk. Medicopter 117 a Központnak. Megérkeztünk a bevetés helyszínére. Megkezdem a leszállást. Vége!
-Értettem Medicopter 117.
Hamarosan Tom és Viki kiszálltak a helikopterből és a beteghez szaladtak. Sérültet valaki hozzászorította a gyárhoz közeli villanyoszlophoz egy traktorral.
-Ki lehetett ennyire kegyetlen? – kérdezte Viki.
-Engem inkább az izgat, hogy itt van-e még!?
-Különösebb sérülése nincs. De nem tudom kiszedni.
-Vigyázz! Megpróbálom én!
Jenny meghozta a hordágyat.
-Mi a helyzet?
-Nem tudtam kiszedni. Most Tom próbálja.
-Én sem tudom.
-Hátrébb állok a traktorral. Ti tartsátok a sérültet, nehogy nagyot essen. – mondta Jenny, miközben már mászott fel a járműbe.
Sikerült neki elmennie vele, kimászott belőle és csatlakozott kollégáihoz. Hallottak egy nagy kattanást.
-Dől az oszlop. Földre! – kiáltotta el magát Tom.
Jenny ráfeküdt a már földön lévő emberre, nehogy a pácienst találja el valami. Vikire pedig Tom feküdt rá. A puffanást követően felfigyeltek és látták, hogy teljesen már irányba dőlt ki az oszlop.
-Jaj ne! – mondta Jenny.
Az oszlop az helikopter irányába dőlt ki. Ugyan nem találta el, de a vezetékek a helikopter farrészén voltak.
-Van bennük vajon áram? – kérdezte Baier doktornő.
-Mindjárt meglátjuk. –a szanitéc elővett egy ezüst színű ollót.
Rádobta a vezetékre, de a talajra már korom feketén érkezett le.
-Úristen! – fogta meg a fejét Jenny. – Na jó! Nyugi, megoldjuk! Ti lássátok el a férfit, én bemegyek az épületbe lekapcsolni az áramot.
Könnyen bejutott, mivel egy elhagyatott gyár volt.

-Én azon gondolkodtam Tom, hogy ez egy elhagyatott erőmű. Akkor, hogy lehet áram a vezetékben?
-Fogalmam sincs. – vett elő egy tűt.

Jenny össze vissza bolyongott az épületben. Hosszas keresés után megtalálta, amit keresett. Az ajtón az állt, hogy kapcsolóterem, bement és lekapcsolta az áramot. Amikor kiért a teremből megszédült. Nekitámaszkodott egy ajtó melletti szekrénynek, ami elcsúszott. Mögötte volt egy tábla. Azon az állt, hogy „Vigyázat! Klór-Ólom-Nátrium-.... gáz lehetséges a kapcsolóteremben." A nátrium után volt még valami írva, de az már levolt kopva.

-Készen vagyunk! Szerencsére könnyen megúszta. Nincs életveszélyes sérülése. De agyrázkódásra gyanakszom.
-Hol lehet Jenny? – ránéztek a gyárra.
-Ott van!
A pilótahölgy elindult az épülettől, de összeesett. Kollégái a segítségére siettek.
-Mi történt Jenny?
-Lekapcsoltam az áramot. Nem érzem jól magam. – mondta kómásan.
-Mióta vagy rosszul?
-Azóta, hogy kijöttem a kapcsolóteremből. Egy táblára az volt írva, hogy Klór-Ólom-Nátrium- és még valamilyen szer, de az már lekopott. – miután Jenny ezt elmondta eszméletét vesztette.
-Ez nem jó! Két gáz lehet. Klór-Ólom-Nátrium-Xenon vagy Klór-Ólom-Nátrium-Argon.
-Az mit jelent?
-A Xenon-os végű egy nagyon erős altató. Pár óra múlva rendbe jön. De az Argonos végű egy méreg. És ugyanazok a tüneteik. Egyszer rosszul van, szédül, elájul, máskor meg semmi baja, mintha mi sem történt volna.