Marcussal egy szobában

I. rész

Ködös hétfő. Blah utálom a hétfőt. Meg a ködöt is. A Petőfi Sándor Gimnáziumba járok. Teljesen átlagos napnak indult. Aha, csak indult. Amint átléptem az iskola küszöbét máris ez fogadott:
-Panna, szervbusz hogy vagy? -szólít meg Arnold az osztályfőnököm.
-Köszönöm, Tanárúr. Hát egész jól.
- Figyelj, van számodra egy izgalmas meglepetésünk, kérlek fáradj be az igazgatónőhöz.
-Öm de miért Arnold bá?
-Pannám, Nyugalom semmi gond. De majd Edit néni tájékoztat mindenről időben.
-De, Tanárúr!
-Panna, légy szíves és fogadj szót, nyomáás!

Nagyon megrémültem. Hirtelen az elmúlt hét történései pörögtek le a szemem előtt. De mégis?! Mit csináltam?? Úgy éreztem a lábam vasból van, és hogy nem bírom lépni. De muszáj volt. Kénytelen, kelletlen bekopogtattam a szent és sérthetetlen, nagy rém hírt keltő Igazgatói Irodába.
-Gyere csak.- kiabálta ki nyájas hangon Edit néni. Bárcsak a hírhez is ilyen jó kedve lenne..