Nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen csodálatos reggel után átváltozik minden rossz irányba. Gyorsan elkészültünk, majd elindultunk a suliba. Az út nem volt hosszú, ám közben Marcus mesélt a norvég iskolájàról. Nem akarta elmondani költözésének okát, én meg nem faggattam. Csak az érdekelt, hogy vele lehetek. Bár ez délutánra megváltozott. Mindent az elejéről.
Beértünk az iskolába, majd mindenki egyből Marcusra mászott. Bár számíthattam volna rá, de nagyon hirtelen jött, s önző módon csak magamnak akartam tudni. Nagyon rossz érzés volt látni, hogy rengeteg lány flörtöl vele. De ez nem is lenne baj, lehet én is így tenném. De láthatóan élvezte!!! S ez nagyon kiakasztott. Azonnal fel is rohantam az emeleti termünkhöz levágódtam egy padra, majd bedugtam a fülesemet és elindítottam egy ismeretlen Spotify listát. Még volt 40 perc becsöngetésig, nem tudtam mitévő legyek, mit tegyek addig. Lehajtottam hát a fejemet a padra alvást színlelve hagytam hogy cikázzanak a gondolataim. Viszont ezt hamar megzavarta valami. Egy ismerős hang csendült fel, nagyon kíváncsi lettem a szám címére. Girls. Na jó, bevallom amíg mellettem aludt a híres Gunnarsen testvérek egyik tagja, éjszakákon át hallgattam. Bár nem nevezném magam MMERNEK, mégis tudom az összes számukat, és hát... Együtt élek Marcus Gunnarsennel! Az érzéseim sajnos megint úrrá lettek rajtam, nem tudtam dönteni. Hallgassam Marcus továbbra is tökéletes hangját, vagy jogosan kapcsoljak el?
Végül is, nekem hozott reggelit, az én hajamat simogatta, erre mit kapok? Hogy más lányoknak csapja a szelet. Átugrottam a számot. Hirtelen nem érdekelt semmi, csak annyi, hogy mindent elmondhassak legjobb barátnőknek, Liának. Csakhogy, és itt a probléma, ő is az udvarló lányok között volt. Persze mondhatja bárki azt, hogy ha tud mindenről, akkor nem lenne ott. Nem vagyok benne biztos. 10 év elég volt Lia megismerésére. A lehető legjobb barátnő, de sajnos néha kiszámíthatatlan.
Csak sírni tudtam. Elfutottam a mosdób, pár osztálytársam bekopogott, kérdezgettek, de nem szólaltam meg. Nem számítottam arra, hogy egyszerre az amúgy is kevés bizalmamba férkőző emberek közül ketző is cserben hagy. Be se mentem első órára. Képtelen voltam rá. Volt időm gondolkozni, átértékeltem magamban a dolgokat, valószínűleg egyikőjüknek sem vagyok fontos, ellenkező esetben kerestek volna.
Lassan elérkezett az ebéd, ahol sajnos már észrevettek. Mindketten az asztalomhoz ültek. Nagyon feltűnő, ha elülök innen. Nem tudom, mi tévő legyek?
