Marcussal egy szobában

III. Rész

Leírhatatlan érzelmekkel kullogtam haza. Velem ezt miért nem tudták közölni??? Mindegy, nem akartam magamat kikészíteni. Gyorsan előkaptam a mobilomat, hogy utánajárjak ki is ez az idegen... Elkezdtem pötyögni MARCUS GUNNARSEN. Ha eddig nem kaptam szívinfarktust akkor most sem fogok. Norvégia leghíresebb énekese! Van egy ikertestvére és vele turnézik. Ez hihetetlen. Le kellett ülnöm egy padra, egyszerűen nem tudtam felfogni. Idejét sem tudom mennyi ideig bámultam ki a fejemből, de egyszer csak megcsörrent valami a zsebemben. Anyukám hívott:
-Kicsim, te mégis hol a fenében vagy? Szegény Marcus itt vár rád két órája.-kiabált velem Anya.
Sokàig gondolkoztam a válaszon. Menjek, ne menjek? Szegény fiút kezdtem megsajnálni, a szülei elküldték, s csak ránk számíthat.
-Rendben, megyek. - mondtam némi töprengés után.
Elköszöntem édesanyámtól, s felpattantam az utcai ülő alkalmatosságról, majd elindultam haza.
Nagyon gyorsan haza értem, kinyitottam az ajtót, s egy olyan látvány fogadott, amit sosem felejtek el. Tudom nagyon elutasító voltam vele szemben, de ráeszméltem nincs helye ennek. Szegény srác midnen szomorúságát elfelejtve, a gyönyörű és tökéletes mosolyát megvillantva angolul üdvözölt. Egyszerűen olyannyira helyes volt, hogy ha száz évig élek sem tudnám leírni. A képeken aranyos volt igen, de ezek sosem mutatják meg a viselkedését, a cselekedeteit, a szavait, a modorát. Gondolom mondanom sem kell, de ezek mind tökéletesek voltak, úgyy ahogy teljes egészében Marcus.
Több emeletes házunk van, azonban kevés szobával. Ebből adódóan egy szobában kellett laknom MARCUS GUNNARSENNEL. Sajnos? Vagy szerencsére? Egyelőre inkább az utóbbi. Bemutattam neki a házunkat, majd felvittem a cuccait a szobámba. Szobánkba? Nagyon nehéz helyzet. Nagyjából egész este fennt voltunk s beszélgettünk.
-Nem akarlak faggatni, nem vagyok riporter. Tudom, hogy eleged van belőlük, s az átlagos kérdéseikből. Nem mondom, hogy nem érdekelnek, de te nagyon unhatod ezeket. - mondtam talán túlságosan is őszintén Marcusnak.
-Nem mondnanám, hogy unom de lehetnének kreatívabbak is.
-Viszont én már sokat meséltem magamról; mondj bármit amit szeretnél magadról.

Sajnalom a hatalmas kihagyást, de most folytatom a storyt. Kommentben írjátok le kérlek a véleményeteket.