Marcussal egy szobában

V. rész

Igazából tényleg nem ment könnyen a kelés. Nehéz volt újból felfogni, hogy mi történik. Kicsit soknak tartottam, hogy a jelenlegi életem nagy részében nem tudom épp ésszel értelmezni, ami történik velem.
Már az is furcsa volt, hogy nem a vekkerem idegesítő zajára ébredtem. Hanem arra, hogy valaki kopogtat az ajtómon.
-Térj be -szóltam álmos hangon.
Igazából pont az jött akire nem számítottam volna. Marcus érkezett, egy hatalams tálcával a kezében, amin annyi étel-ital volt, amennyit szeirntem életemben nem ettem.
- Jóóóóó reggeeeeelt! - üdvözölt a lehető legédesebb mosollyal az arcán a jelenlegi szobatársam.
Nem tudtam elképzelni minek a szüleménye lehetett ez a varázslatos reggeli.
-Úristen, ezt ezt mégis miért? Hogyan? Mikor? - tettem fel ezer kérdéseimből csak párat.
-Tudod, meg szeretném hálálni mind azt amit tőletek kapok.
Hirtelen nagyon nagy melegség öntötte el a szívemet. Soha nem gondoltam volna, hogy valaki lehet ennyire édes, helyey, udvarias. Sorolhatnám még napestig, de egyszerűen az érzelmek teljesen magával ragadtak. A rajongók reménytelenül szerelmesek beléjük, történeteket írnak róluk, montázsokat készítenek. De ez csak a felszín. Valószínűleg senki sem fogja megismerni, hogy a fiúk milyenek is valójában. Egy képből, vagy egy interjúból ilyenek soha nem fognak kiderülni. A koncertek, a turnék, a kis rövid kis videójik, mind magukkal ragadnak, de soha nem tudnák elképzelni, hogy milyenek is a valóságban. Mert nem látunk bele az életükbe. S ha már a felszín tökéletes, milyenek lehetnek a valóságban? Megsúgom, annál is jobbak.
De én nem ismertem őt, nem voltam bele szerelmes, ezért utálom magam.
Mert szívem szerint cserélnék bármelyik MMER-rel. De az agyam azt diktálja, hogy élvezzem. Élvezzem, hogy Marcus Gunnarsennel reghelizhetek egy ágyban. S valószínűleg a következő pár évet egymással töltjük. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ennyire tökéletes. Sajnos elhittem. Mert korán sem az.