Marcussal egy szobában

VII. Rész

Mindketten gyilkos tekintettel az arcukon ültek le. Nem tudom, vajon mit tettem? Efféle és hasonló érzések kerülgettek amikor csak Marcus megköszörülte a torkát.
-Panna, mégis mi a franc bajod van?
Azt hittem segítesz, körbe vezetsz az iskolában, bemutatsz a többieknek, de semmit nem segítettél. Nem mindneki beszél ám angolul, teljesen tétlenül álltam. - már szinte kiabálta.
De most jöttem rá, hogy mennyire eszméletlenül helyes.
-Nos, nem tűntél tétlennek.
- Mivan? - kérdezett vissza mogorván Marcus.
-Csak azt mondom, hogy nagyon szívesen segítettem volna, de ezt te is tudod. Csupán csak időm se volt megszólalni, azonnal elrohantál azokhoz a.... - nyeltem el a mondat végét.
- Nincsen hozzá semmi közöd, hogy kivel beszélgetek.- emelte fel a hangját, majd elviharzott Marcus.
Nem tudtam mit mondani, lefagytam. Hogy beszélhet így az otthont adójával? Egy szavamba kerül, s mehet amerre lát. Lehet, hogy önző voltam abban a pillanatban, de ha annyira az iskolát akarja megismerni, s nem a jó csajokat akkor velem marad. Különben nem érdekelt, hogy összevesztem vele, de otthon is nézhettem az arcát. Eszembe jutott, hogy Lia még mindig itt van, s könnyes szemmel ránéztem.
- Hogy tehette ezt? - suttogtam, majd barátosném átölelt.
- Sajnálom, nem én tehetek róla. Mindent elmondott, szerintem olyanokat is, amiket nem kellett volna.
- Hogy érted? - kérdeztem furcsa arcot vágva.
- Nem tudom, Panna meghagynám, hogy ő mondja el, tényleg nem akarok balhét.
-Lia, reggel miért távolódtàl tőlem? Egész suli idő alatt kerültél. Nagyon rosszul esik. - vallottam be őszintén.
- Tudod, hogy normál esetben nem hagytalak volna ott. De egy ilyen jó palit.
Csak ugratlak, nyugi! Látnád az arcod. - kacagott fel Lia.
- Úgy éreztem valami nincs tisztázva köztünk. Semmit sem tudtam Marcusról, sem rólad. Cserben hagytál, Panna.
Na hát, erre nem gondoltam. Igen, most már bebizonyosodott, nagyon önző vagyok. Miközben csak a saját érzéseim által vezérelt hajót irányítottam, nem figyeltem a tőlem 1 méterre haladó Titanic méretű hajókra. Mert mások segítése számomta fontosabb a saját magam összekapásánál. Igen ilyen vagyok.
Tehát mindnet tisztáztunk Liával, s el akart kísérni haza.
-Lia, kérlek én sem akarok haza menni. Rád is biztos várnak, elsétálgatok majd egyedül. - szóltam búskomoran.
Majd ezek után Lia olyat tett, amit soha nem hittem volna.