-Üdvözlöm Igazgatóasszony!
-Én is Panna, én is. Na, nem is rabolom drága idődet kisfiam, csücsülj le.
- De, tettem valami rosszat?- kérdeztem kétségbeesetten.
- Mm, dehogyis, hiszen te vagy az osztály eminense.-nevetett fel egy jóízűt Edit néni.
- Szóval, kislányom! Van egy kisfiú most volt 8.as, viszont a szülei (egyenlőre számodra ismeretlen okok miatt) Magyarországra küldték teljesen egyedül. Nos, azt mondták, hogy egy családhoz szeretnék küldeni. Aktákat készítettünk a családokból, és az a megtiszteltetés ért benneteket Panna, hogy a Jenesi családot választották.
- Edit néni! De ő honnan jött? És miért? És ki ő? És hány éves?
- Pannaaaa! Egyszerre csak egy kérdés! Szóval Norvégiából jött Marcus, ugyanis ez a neve, illetve 16 éves, most megy középiskolába.
- Beszéli a nyelvünket?
- Nos Panna. Csak azoknak a családoknak készítettünk akták, akiknek gyerekük 5-ös angolból. Nálad a nyelv nem lesz akadály. Efelől biztosíthatlak. A következő hónapban érkezik. Addig is mindennap lesz angol oktatásod, ahol a félelmet is megpróbáljátok leküzdeni.
- Tanárnő, nálunk nincs üres szoba! Egyáltalán erről a szüleim tudnak?
- Persze, hogy tudnak, csak nem akartuk neked elmondani amíg nem biztos a dolog. És Marcus veled fog egy szobába lakni. Mire hazaérsz már be lesz rendezve a szoba.
- Edit néni. Én rühellem őket. Nem akarom hogy bárki, bárki is oda költözzön hozzánk! Nem egyszerűen nem fog senki se sehova menni!!-ordibáltam kikelve magamból.
- Panna, teljes mértékben megértelek. De kérlek légy türelmes. Marcusnak Nagyon nehéz lehet, gondolj csak bele. Ezt a hangsúlyt pedig még magadnak sem engedheted meg. Nagyon nehéz helyzeted van, Panna. De kérlek, legyél Marcussal figyelmes, és kedves.
