Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
A fejem eszeveszett zúgásba kezdett, s hirtelenjében erős hányinger tört rám. Fogalmam sem volt, mi történik, a szemeimet szorosan összezártam, úgy görnyedtem össze, hevesen kapkodva az éltető levegő után. Talán percek is elteltek ebben az állapotban, mikor a fájdalom és az összes velejáró kellemetlenség egyik pillanatról a másikra eltűnt én pedig nehézkesen nyitottam fel pilláimat, eleinte sokat pislogva és erősen hunyorítva a hirtelen jött sok fény hatására.
Nehézkesen tápászkodtam fel a kemény fapadlóról, s egy kicsit meg is inogtam, de végül szerencsésen megkapaszkodtam egy polcban, ezzel visszanyerve átmenetileg elveszett egyensúlyomat. Kíváncsian fordultam körbe az aprócska, de annál otthonosabb szobában, mely felettébb ismerősnek hatott, de egyelőre képtelen voltam beazonosítani, mikor is járhattam itt. A padlót sötétbarna burkolat fedte, s a kicsiny helyiség közepén egy mindenféle színekben pompázó szőnyeg terült el, rajta néhány játék; két kisautó, egy picinyke faház és egy kosárlabda hevert. Utóbbihoz rögtön oda is sétáltam s ujjaim közé véve kezdtem el forgatgatni, miközben mellkasomat ismeretlen eredetű melegség járta át.
„ – És a nagyszerű, lenyűgöző Jungkooktól újabb bravúros dobást láthattunk! A közönség őrjöng, vajon a fiatal csillagnak sikerül megismételnie gyönyörű hárompontosát?
- Apa, ne viccelődj már! Az összes szomszéd minket néz.
- Nézzenek is, nem mindennap találkozni ekkora kosár tehetséggel! Elnézést, asszonyom, Jisoo asszony, csak egy pillanatra! Ugye, milyen nagyszerű sportpalánta a mi kis Kookie-nk?"
A hirtelen jött emlékfoszlány hatására gyomrom összeugrott, így inkább visszatettem a labdát a helyére, elszakítva róla tekintetemet, s szemeimmel ismét körbe kémleltem a szobát. A falak olívazöld színben pompáztak, a plafont azonban fehérre meszelték és csillagok tarkították. Voltak nagyobbak és kisebbek, egy viszont mindegyikben közös volt; a Napot vették körbe, mely jelen esetben a lámpát jelentette, egy viszonylag nagyobb méretű, sárga gömböt.
Az egyszemélyes, kisméretű, fakeretes ágy a sarokban pihent, mellette közvetlenül pedig egy nagyobb ablak volt – mely a szoba méretéhez képest hatalmasnak tűnt – s melynek köszönhetően, az egész szoba megtelt napfénnyel. A polcos szekrényhez lépkedtem, mely az egész - ablakkal szembeni - falat elfoglalta, s melyen – első ránézésre – megszámlálhatatlan mennyiségű könyv foglalt helyet, helyenként néhány magazinnal és képpel kiegészülve. Szemeimet végig vezettem a könyvsokaságon, mire tekintetem egy fehér, vastagabb könyvön állapodott meg, melynek címe idegen nyelven íródott, még is annyira megragadta a figyelmemet, hogy automatikusan léptem hozzá közelebb, hogy kihúzzam társai közül.
Ujjaimmal óvatosan simítottam végig a vastag keményborításon, mintha csak egy ereklyét tartanék, mely egyszer valóban az én tulajdonomban állt, ma azonban már csak egy múzeumban tekinthetem meg, üvegládikába zárva. Lélegzetvisszafojtva nyitottam fel a könyvet, s azon nyomban fel is gyorsult szívverésem, ugyanis a lapok között egy megsárgult fénykép pihent.
