Ments meg!

1. fejezet-Minden akkor kezdődőtt

Nagyon nehezen ment a reggeli felkelés. Teljesen elszoktam tőle az utóbbi időben.
Álmosan próbáltam a megszokottnál gyorsabban elvégezni a napi rutin teendőimet, hiszen Victorya barátnőm mindjárt itt van, aztán rohanhatunk a buszra.
Vic amolyan legjobb barátnőm volt, akivel gyerekkorunk óta sülve-főve együtt vagyunk csaknem a nap 24 órájában.
Vicyre mindig felnéztem..minden helyezettben megállta a helyét, jól kezelte a konfliktusokat és igazi társas csajszi volt mindig is,akinek keresték is a társaságát..nem utolsó sorban pedig szép is volt. Emiatt mindig irigykedtem egy kicsit rá. Én teljesen más alkat vagyok, mint ő. Soha nem voltam a társaság középpontja,sőt inkább én voltam mindig a csendes,visszahúzódó, félős lány,akiben semmi érdekes nincs. A külsőmről nem is beszélve. Még soha nem volt barátom,de még csak randira sem hívtak el. Most azonban reméltem, hogy minden más lesz, hogy gimnazista lettem...

A tanévnyitó csaknem elkezdődött mire megtaláltuk, hogy hol is van a gyülekező az első évfolyamnak.
Rengeteg ismeretlen arc vett körül. Annyira más stílust képviselt mindenki.. nehéz lett volna megmondani, hogy ki az,akivel biztos sikerül majd összebarátkoznom.

Az első sokk villámcsapásszerűen ért.

-Mivel ilyen sokan vagyunk az évfolyamon- Szólt az egyik tanár felénk fordulva- így az osztály ketté lesz bontva.

Vickel külön osztályba kerültünk. Nem is én lennék, ha ez nem így történt volna.
Igyekeztem bátornak tűnni miközben vonultunk be a terembe, miközben csalódott voltam,hogy nem lehetünk egy osztályba.
Ahogy beléptem a terembe alig egy méter után sikerült csaknem orra esnem valakinek a táskájában.

-Ki az,aki az út közepén hagyja a táskáját?- Kiáltottam fel,amit azonnal meg is bántam.

* Valami baj van kislány? – erőteljes lekezelő hangon kérdezett vissza az egyik ijesztő kinézetű új lány osztálytársam. Félig leborotvált haja volt. Ahol pedig volt haja az fekete volt, rózsaszín tinccsel. Az orrában pedig egy piercing karika virított. Jobban megnézve nem csak az orrában volt...Azon gondolkodtam,hogy ezért miért nem szólnak a tanárok?

*Kislány? – halkan kérdeztem...nem tetszett az , amilyen hangnemben kiejtette a száján.

- Fejezzétek be! Mindenki üljön le! – szólt közbe az osztályfőnökünk.

Nagy csend lett a terembe.
Igazából nem tudtuk, hogy komolyak legyünk vagy inkább nevessünk, mindenesetre meglepett az osztályfőnökünk különös kinézete. Fehér egyszínű ruhában volt, derekánál egy fekete virágos gumis övvel átkötve. Fején fehér kalap, amit letett az asztalra. A haja vörös volt és az elválasztott tincsek szintén egy fehér színű csattal voltak eltűzve. Mindezt fokozta a fehér táskája és tetőzte, hogy kitett a padra egy fehér jegesmedvét. Teljesen harmóniában volt a színekkel,de most ezen se tudtam nevetni...csak a 2 perccel ezelőtti jelenet játszódott le bennem.

- Így kezdeni az első napot- halkan mormogtam magamban.

A szünetben felálltam,hogy elinduljak megkeresni a Vicyt,mire valaki hátba veregetett. Ő volt..az a kriptaszökevény,aki beszólt nekem. Jennifer...

*Bocs az előzőért! Túlreagáltam!

-ööö..semmi baj. –Alig jutottam szóhoz. Mi ez a hirtelen váltás?

Mindenesetre jól esett a bocsánatkérése,majd siettem tovább Vichez.
Boldogabban fedeztem fel az új iskolám folyosóit,miközben a barátnőmet kerestem.
Valamiért többen is megbámultak útközben. Naivságomnak köszönhetően az első gondolat az volt, hogy talán ma tényleg jól nézek ki. A mai napra egy új elegáns ruhát vettem, ami tényleg jól állt a saját megítélésem szerint.

Messziről megláttam a barátnőmet, aki már integetett nekem a távolból. Egyből csevegésbe kezdett.

-Annyira jó fejek az osztályban a csajok és az a pasi,aki velem szembe ül...- Áradozott nekem. Mindig is könnyen szerelembe esett,de állította,hogy ez most más. Persze ezt mindig állította...

*Én..-kezdtem bele. Már az első nap..belém kötött egy lány.-Feleltem szomorúan

-Tess mindenki minket bámul és nevetnek! Észrevetted? –Folyatatta ,nem reagálva az előző mondatomra.

* Ezt nem értem. Valami furcsa van rajtam? A ruhám még se olyan jó, mint gondoltam?

- A ruháddal semmi gond. – Victorya tett egy kisebb kört körülöttem, majd lerántott a hátamról egy cetlit.

-Ez baj...

*Micsoda? Mi történt? –Kérdeztem megijedve.
Megmutatta a cetlit, amin egy kör volt áthúzva, amolyan kressz táblához hasonló behajtani tilos jelzés.

*Ez meg mit jelent? Biztos Jennifer volt, amikor bocsánatot kért megveregette a vállam.
Láttam Vic szemén a rémületet, de nemértettem, hiszen ez csak egy rajz, ha annak nevezhetjük, mert elég bénán volt rajzolva.

* Mond már, hogy mit jelent ez?

- Erről mesélt nekünk egy felsőbb éves a szünetben...Ez egy amolyan jel azoknak, akik ki vannak közösítve. A kiközösítettek körét takarja.. Akire ráteszik és más még is barátkozik vele, azzal ő is kiközösítetté válik. Sokan emiatt nem mernek kockáztatni.

Alig, hogy befejezte a mondatot be is csengedtek. Még egy osztályfőnöki óránk volt, amire vissza kellett mennem.

- Ez csak egy gyerekes csíny lehet..nem hinném, hogy ennyire komoly. Még utánam szólt Vicy.

* Ühüm.- Feleltem potyogó könnyekkel.
* Óra után kinn várlak és mehetünk végre haza – szóltam még vissza

Erre már nem válaszolt.

Az óra lassan telt el, miközben a könnyeimet próbáltam vissza tartani. A csengetéssel pedig azonnal rohantam ki az osztályból az udvarra, hogy ott várjam Vicet. Ahogy ott álltam Jennifer kiszúrt messziről. Közeledett felém, majd éreztem, hogy erősen a vállamnak neki megy.

- Holnap folytatás következik! – Mondta gúnyosan.

Nagyot nyeltem. Közben Vic megjelent 3 másik lánnyal, akikkel láthatóan jól összehaverkodott. Oda kiáltottam neki, hogy észrevegyen.
 Vic rám nézett, majd elfordult és tovább ment, engem ott hagyva egyedül.