Tess egy átlagos 14 éves lány, aki most kezdi a Gimnáziumot. Tele van reményekkel azt illetően, hogy egy jó közösség tagja lehet. Nem utolsó sorban megtalálja élete szerelmét. Még soha nem volt barátja. Mindig is túl félénk volt az ismerkedéshez, el...
-Tess! Fenn vagy? Már 8 óra! Indulnunk kell! -Tess! Jó ég! Minden rendben? – Nyitott be anyum, miközben ébredeztem * Fenn vagyok anyu, mindjárt felöltözöm és indulhatunk. -Jaaaj te lány...semmit nem aludtál ? *De igen...-feleltem.
Igazából alig aludtam az éjszaka folyamán. Kavarogtak a fejemben a gondolatok. Hogyan tovább? Féltem. Nagyon is. A gyomromat a torkomban éreztem.
*Indulhatunk. Kész vagyok. - Na végre..csak nem 9 óra! Mit fognak szólni? *Nem mindegy? Így se bírnak, akkor meg? Semmi újat nem fognak gondolni.- feleltem idegesen.
Rettenetesen hosszúnak tűnt az a 15 perc, amíg elértünk a Gimnázium parkolójába. Egész úton csöndben ültünk anyuval egymás mellett. Nem tudtam mit mondani neki. Talán még a helyzetemet se nagyon fogtam fel, hogy mibe is keveredtem. Azt meg pláne nem láttam, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége. Új iskola? Mi van,ha ott is ugyan ez fog megtörténni? Talán itt maradok,de akkor Jenn miért lenne más velem az után,hogy az igazgatóhoz megyünk „árulkodni"? Ha esetleg más osztályba áttesznek..attól még egy helyre fogunk iskolába járni. Hogy lehet ebből jól kijönni? Mi van Vik barátnőmmel? Hogy fordulhatott el tőlem? Hunter honnan tud ennyit rólam és még is mi célja azzal,hogy pénzt és segítséget ajánlgat azért,hogy lefeküdjek vele? Most már semmit sem értek.
- Minden rendben lesz kicsim.- fogta meg anyu a vállam, amikor látta,hogy folynak a könnyeim. Csak bólintani tudtam, felelni nem voltam képes. Hunterről egy szót se szóltam neki, pedig féltem tőle is most már.
A lépcsőn felérve útba az igazgató irodájához egyre hevesebben vert a szívem. A diákok órán voltak, amiért hálát adtam. Legalább nem botlottam senkibe.
Az igazgató azonnal fogadott minket mázlinkra. Leültünk vele szembe, majd anya elkezdte felvázolni a helyzetet. Szemlátomást annyira nem lepődött meg, amikor elmondtuk, hogy melyik diákról is van szó. -Nem látszik meglepettnek. – Tette szóvá anyám. * Igazából számíthattunk rá, hogy ismét lesz panasz Jennre. Értetlenül néztünk anyuval egymásra. * A minap kaptunk egy telefonhívást miszerint az egyik diákunkat lopáson kapták az egyik hipermarketben. Mondanom sem kell,hogy kiről van szó. -Jenn???- Értetlenkedve kérdeztem * Igen. Azt azonban nem gondoltuk volna, hogy a diákjaink között is ilyen fajta konfliktus előfordulhat, mint jelen esetben az öné Tess. - Ha lopáson is rajta kapták már, akkor még is mit várnak egy ilyen lánytól, mint ez? Miért nem rúgták ki már réges rég ? – Dühödött fel anyám. * Ez nem így megy asszonyom. - Még is hogy megy? Lop, másokat az iskolában lelkileg és testileg is bántalmaz, akkor mi kell még, hogy innen kicsapják? * Sajnálom és megértem a dühét. A szülők felé megtesszük a következő lépést, Tesstől pedig azt kérem, hogy most írásba írja le a történéseket. Ugyanezt elvárom a merényletben résztvevő lányoktól is, majd összehívjuk az ülést, ahova önök is megkapják a meghívót hivatalos úton és szóban is vallaniuk kell egy bizottság előtt. Amennyiben a bizottság tagjait meggyőzzük,akkor nyert ügyünk van és az iskolából elbocsátást nyer Jenn. Önök mellett szól már az is, hogy az előzményben bolti lopáson is rajta kapták a leányzót. - Ennyire bonyolult lenne ez az egész? Nem lehet csak egyszerűen elbocsátani?- Kérdezte anyám. * Ez a hivatalos eljárás. Ezeket a lépéseket meg kell tenni. Tesst pedig tegyük át másik osztályba, azt javaslom. - Holnap akkor már ott kezdhetek? –Kérdeztem remegő hangon Elővette a névsort és az osztályokat az igazgató, majd szemügyre vette hol lehetne hely nekem. * Holnap az A osztályban kezdhet is. Ma pedig menjen haza és pihenje ki a történteket.
Kopogást hallottunk közben. *Jöjjön be!-Szólalt meg az igazgató - Mr. Gary! – felcsillant szemekkel üdvözöltem Anyuval kezet fogtak,majd az igazgató folytatta a mondani valóját. * Bemutatom Tess új osztályfőnökét Mr. Garyt.
Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Egyrészt megkönnyebbültem, hogy van esélyem Jenn ellen, másrészt féltem, hogy mi vár még rám a bizottsági ülés napjáig. Ugyan akkor Garyvel rengetegszer fogok találkozni,ha ő lesz az osztályfőnököm és ettől rohadtul boldog voltam, amit nem is tagadhattam. Lehet,hogy az utóbbi napokban ez a rib@nc és a kutyái teljesen összetörtek...ugyan akkor ez a rajongás, amit éreztem leendő osztályfőnököm iránt feltöltött. Úgy éreztem, hogy bármire képes lehetek, ha a közelembe van.
- Tess –fordult felém Gary, miközben a szemébe se mertem nézni olyan zavarba jöttem. Örülök, hogy a diákom lesz a saját osztályomban. Gyakran fogunk találkozni! * Én is boldog vagyok. –nagy nehezen kinyögtem egy értelmes mondatott.
Az igazgató beavatta a történésekbe Mr. Garyt is,aki láthatóan irtó dühös lett. Hangosan ököllel oda ütött az igazgató asztalára. - Elkényeztetett fruska! - Szaladt ki a száján. Közben iszonyat jól esett, hogy így reagál arra,ami velem történt.
Felém fordult, majd a kezét a vállamra tette és oda súgta. - Megvédelek bármi áron!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
