Ments meg!

3. fejezet- Hunter ajánlata

El is feledkeztem arról, hogy mennyi fájdalom, haragés düh van bennem. Az érzelmeim irányítását átvette ez az új érzés, ami mégszámomra ismeretlen volt.
Korábban utáltam a német órákat, de most, hogy Gary tartja egyenesen ittam aszavait. Nem bírtam levenni a tekintetem róla, amikor pedig összetalálkozott atekintetünk elpirulva, elmosolyodva lehajtottam a fejem.

-Hé Tess! Túl feltűnő vagy! Szinte csorog a nyálad! – Zökkentett ki Röné,miközben nevetett

* Én csak elgondolkodtam- feleltem hirtelenjében

- Csak nem a méretein?- Viccelődött tovább

* Haha! Viccet félre téve...Gondolkoztam. Beszélni fogok Jenn bátyjával.

- Mégis mit érnél el vele? Ez őrültség!

* Nem tudom még, de muszáj beszélnem vele Jennről.

Beszélgetésünket a csengő hangja zavarta meg.
- Tessa kérem egy pillanatra- Szólt Mr. Gary

*Tessék?- Megálltam mellette. Alig mertem ránézni közben. Még is mi van velem?

- Vigyázzon Jennel. Mániája ez, hogy mások életét megnehezíti. Nem egy diákhagyta már itt a gimnáziumot a családjuk által okozott kis játékok miatt.

* Igen. Mégis mit tudnék tenni?

- Azonnal szóljon nekem vagy az osztályfőnökének, ha lelkileg terrorizálná,neaddj Isten testileg. Ígérje meg!
*Köszönöm- feleltem, majd a kezét a vállamra téve még annyit mondott. –Mindenrendben lesz!
Melegség öntött el az érintésének köszönhetően.

Ahogy elhagyta a termet Jenn ismét erőfölényben érezte magát. A padomról azösszes holmimat szétszórta a földre.

- A szemétnek a földön a helye- tette hozzá a kis csínyéhez. Majdmegfenyegetett, ha szólni merek valamelyik tanárnak is bármiről, akkor én bánommeg, hiszen nagy az ismeretsége. Főleg a veszélyesebb fajtából. Tudatosítottabennem.

Az osztály hangos nevetésben tört ki. Ahogy elkezdtem felszedegetni a dolgaim aföldről nem csak Jenn,de más lányok is lökdöstek. Valahogy hatott rájuk ez arib@nc és csaknem az egész osztály már ellenem volt.

Utáltam Jennifert! Most már ezt tudtam.. gyűlt bennem a harag és a ki nemengedett gyűlölet iránta.
Nem tudtam mikor, de éreztem, hogy ha így folytatja, egy idő után felrobbanok.Mint egy időzített bomba..én is veszélyes voltam, legalábbis annak éreztemmagam.

A nap végén Röné megígérte, hogy eljön velem az unokatestvére osztályába. Ottmegtalálom Jenn bátyját is.

Lesz,ami lesz nem hátrálok meg!

Közeledtünk a terem felé. Közben azon gondolkodtam, hogy mit is akarok én Jenntestvérétől? Hogy gondolom, hogy majd ő leállítja Jennt, miközben ő is ugyaneztcsinálja a hallottak szerint. Mégis bíztam benne, hogy már ennyi idősenkomolyabb, mint a húga. Egyelőre atanárokat pedig nem mertem bevonni. Féltem, hogy rosszabbat teszek. Egy testvérpedig csak jobban hat Jennre, mint egy tanár, aki csak jobban feldühítené.

-Ő az!- Majd a legutolsó padra mutatott Röné.

- Csak nem Tess kisasszony tisztel meg minket a jelenlétével? – Szóltmagabiztos hangon a hátsó sorban ülő srác. Röné pont rá mutatott. Hunter voltaz. Jenn bátyja.

*Honnan tudja a nevemet?- csodálkoztam el.

- Híres vagy itt is kicsikém- válaszolt nevetve a kérdésemre.

Időztem..Nem mertem feltenni a kérdés, hogy segítene e nekem. Főleg,ha már ígyáll hozzám .
Megfordultam és amint indultam ki a teremből ismét utánam szólt.

- Segítek!

Megtorpantam. Földbe gyökerezett a lábam. Hallottam, ahogy közeledik felém, denem mertem megfordulni. Ijesztő volt az a magabiztosság, ami belőle áradt.

- Jól hallottad. Számíthatsz rám. Ismerem a húgomat, a gyenge pontjait. Énmegtudom győzni.

Elmosolyodtam és reménykedve megfordultam, ránéztem. Egy pillanatra naivanelhittem, hogy talán ő még sem olyan, mint a húga, de aztán...

Ő is elmosolyodott, és elárulta, hogy mit kér

- Cserébe lefekszel velem!