Tess egy átlagos 14 éves lány, aki most kezdi a Gimnáziumot. Tele van reményekkel azt illetően, hogy egy jó közösség tagja lehet. Nem utolsó sorban megtalálja élete szerelmét. Még soha nem volt barátja. Mindig is túl félénk volt az ismerkedéshez, el...
-Hunter..én félek. –Szóltam ijedten hozzá. Hova viszel? * Minél messzebb attól a görénytől - Hogy mondhatsz ilyet? Ő annyit segített! * Mégis mivel Tess??? Csókolózott veled! Mégis hány év van közöttetek? 30? 40? Az apád lehetne... - Ne túlozz! Én csak.. * Belezúgtál...ebbe a görénybe Tess! Érted ezt? - Ha úgy is van miért zavar? Semmi közöd hozzám.
Láttam rajta, amikor ezt mondtam még dobtam egyet a dühén, majd leállította a kocsit egy számomra idegen helyen. A hely nem ijesztő volt, hanem szomorú. Egy kis telek volt,ahol volt egy nagyon kicsi ház,ami már elég rossz állapotban nézett ki. Éppen, hogy egy helyben állt még. Az udvaron volt egy kistestű kutyus, aki boldogan szaladgált fel és alá. A házhoz tartozott egy picike zöldséges kert is. Egy idős asszony lépett ki a házból nagy nehezen. Látszólag a menés fájdalommal jár neki.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
-Hol vagyunk Hunter? * Anyu! Megjöttem.- Intett oda az idős asszonynak.
Hogyan? Itt él? Hogy lehet az? Akkor hogy telt erre a menő autóra, amiben ültem és azok a piszok divatos ruhák?..nem értettem semmit.
*Gyere!- Megfogta a kezem és bevezetett. * Anyu ő egy iskolatársam. Együtt dolgozunk egy feladaton. - Isten hozott kislányom! Nem vagy éhes? Szomjas? Mit hozhatok neked? * Köszönöm egyelőre nem kérek semmit. - Szóljatok Hunter, ha kell valami * Igenis anyu.
Bevezetett a házba, ahol össz-vissz 2 szoba volt. Semmi több. Ahogy beléptem az anyukája szobája lehetett,ott volt egy kis szegényes ágy,vele szemben egy öreg tévé, ami még működött. Az ágytól jobbra egy gáztűzhely, ahol főzni szoktak. Balra az ágytól pedig egy hűtő. Ennyiben kimerült az első szoba. Beljebb lépve egy nagyobb szobácska fogadott, ahol 2 ágy hevert.
- Miért hoztál ide Hunter? * Itt élek. Ez az én ágyam, ez pedig Jenné. Nem telik annyira, hogy különmenjünk,így a tesómmal igen egy szobában alszom. Elég gáz nem? - De miért mutatod mindezt nekem meg? * Még mindig nem érted? Annyira elvette az eszedet az a barom!- Beleütött afalba,ami már bomladozott az ütéstől is.
Sírni kezdtem..nem is értettem,hogy azért,mert akaratom ellenére elráncigáltHunter, vagy ,mert látva ezt ,ahogy él,ahogy élnek.
* Nem akartalak megijeszteni. Csend lett,majd leültetett és folytatta... Tudod...nekünk nehéz volt minden az életben. Láthatod,hogy élünk. Aki tudja,illetve tudta a korábbi iskoláinkba kiközösített minket. Mindenki a pénz miattmegbélyegzett minket csóró családnak. Meg kellett tanulnunk megvédeni magunkat.Jenn se azért ilyen, mert élvezi. Nem volt ő mindig ilyen.. Kihozták belőle azemberek. Ha megtudja, hogy most már te is tudod a titkát, abba hagyja apiszkálódást. Félni fog, hogy leleplezed, ezért mindenképpen megvárjuk míghazaér. - De az autó, a ruhák? A menő kiegészítők? *Mind csak a látszat kedvéért. Ruhákat egy márkás használtruha boltbavadásszuk. Jó dolgokat kilehet fogni tényleg. Ezt Jenn tanította. A kocsi nemaz enyém. A keresztszüleim fiáé, aki külföldön dolgozik. Megteheti, hogy nekitöbb autója legyen. Erre most nincs szüksége,így nálam van. - Fürdőtők hol van? * Tess...így is kellemetlen. Ide hoztam életemben először egy csajt,aki tetszik...akirám se fütyül.
Most először Hunter igazi oldalát láttam. Nem volt ő nagymenőmegközelíthetetlen, elérhetetlen gengszter srác. Egy érzelmes,felelősségtudatos, komoly Hunter láttam magam előtt, aki sokat dolgozhat azért,hogy eltartsa anyukáját és a testvérét.
* Tess kimegyek pár percre anyunak segíteni. Nyugodtan várj meg itt. -Rendben.
Kilépet, majd hallottam, hogy köszönt valakinek. Ugyeeee neeem Jenn? Reszkedtem...
- Tess??? Te meg??- ijedten,ledermedtenmegállt az ajtóban. * Szia Jenn! –Mosolyogtam rá kissé gúnyosan, noha nem azért szántam annak, mertilyen körülmények között él, hanem most már nekem is lesz valami a markomban,amivel biztonságban érezhetem magam tőle.
