Ments meg!

4. fejezet- Jenn merénylete

    

Megdermedve álltam Hunterrel szemben. Jól hallottam? Még is mit képzeld magáról?Hogy kérhet ilyet?

- Cserébe lefekszel velem! Te is jól jársz meg én is. Tízezer forintot kapsz érte. –Ismételte meg a kérdését hozzá rakva a kis extra ajánlatával.

A háttérben a haverjai nevetésbe törtek ki, hallottam ahogy az egyik fekete hajú srác mondja a másiknak,hogy jó kis fogadást kötöttek. Hunter szórakozik is egy kicsit,pénzt is kap,még a csaj (jelen esetben én) is. Arról nem is beszélve, hogy valaki felavatja a kicsikét!

Huntert felpofoztam,majd sírva elfutottam. Még is mit képzeltem? Még is mit tettem, amiért ezt váltottam ki az emberekből? Még csak a harmadik nap van,de már ennyi ember utál! Sőt még a legjobb barátnőmet is elvesztettem. Pár nap alatt ekkora fordulatot vett az életem. Mindent elvesztettem úgy éreztem.

- Gondold meg! –Hallottam,ahogy Hunter még utánam kiáltott.

Ahogy sétáltam lefele a Gimnázium dombjáról, elvegyültem a tömegbe. A diákok többségének hat órája volt és ilyenkor mindenki, legalábbis a nagy része az embereknek a buszmegálló felé veszi az irányt. Azért is örültem a tömegnek, mert Jenn és Hunter...főleg ezzel az ajánlatával félelmet kellett bennem.

Lefelé haladva meghallottam mögöttem egy ismerős hangot. Egyre közelebb ért hozzám egy másik ismerős hanggal. Jenn és egy hozzá hasonló barátnője volt. ..igyekeztem gyorsabban szedni a lábaim. Nem akartam,hogy utolérjenek, mert akkor megint belém kötnek. Szó szerint menekültem. Másrészt nem akartam, hogy meglássák a kisírt szemem. Minél gyengébbnek látnak, annál rosszabb ebben biztos voltam.

Egy nyomást éreztem a fejemen, majd röhögve tovább mentek mellettem.
Még ez is!

A buszon végig a történteken járt az eszem. Vic mellettem állt,de egy szót nem váltottunk, de még csak vissza se köszönt miután én ráköszöntem. Egy világ tört össze bennem. A mai nap mi történhet még? Ennél lejjebb lehet?

-Ne haragudj! Hahó!
- Hahó! Elnézést! – Szólt másodszor is hozzám egy hölgy a buszon.
*Igen?
- Ooot a hajadban az nem...nem rágógumi?
*Tessék? Hoool? –Azonnal a hosszú hajamba beletúrtam,de nem éreztem semmit.
-Ne haragudj én nem nyúlok hozzá,de add a kezed megmutatom.
Tényleg ott volt! Nem egy,hanem 3 rágó belenyomva a hajamba!

* Biztos a lányok a dombon,amikor rávágtak a fejemre- már zokogva meséltem a hölgynek
- Húznék a fejükre én is egy csomag rágógumit! Gusztustalanok ezek a tini lányok .- folytatta a beszélgetést a hölgy.

Láttam,hogy Vic sajnálkozó tekintettel nézett rám,de nem szólt semmit.

Hosszúnak űnt ez a 15 perc hazáig,de végre,amikor leszálltam a buszról megkönnyebbültem,hogy hazafelé tartok. Anyukám már várt a buszmegállóban. Sírva oda rohantam és megöleltem.
*Haza akarok menni!- szólaltam meg
-Mi történt? Mi van a hajaddal?
* Jenn...-Alig fejeztem be a mondatot anya már folytatta.
- Holnap bemegyünk az igazgatóhoz! Befejezted ott a Gimnáziumot.


Egyfajta megkönnyebbüléssel zuhantam otthon az ágyamba miután órákig tartott kiszedni a hajamból a rágót,de anyunak szerencsére sikerült és nem kellett levágatni a hosszú hajam..legalábbis teljesen, mert voltak tincsek,amiket muszáj volt annyira beleragadt. Örültem, hogy anyu kiáll mellettem, de közben féltem is,hogy komolyan gondolta-e ezt,hogy ki is írat vagy csak dühében mondta. Egyik részt örültem is volna ennek,másikrészt...ott van Mr Gary,akire sokat gondoltam.