My 21st Century Prince - Hungarian VHope Story

2. rész

Taehyung csak fordult ide-oda, próbált egyetlen pici támpontot is találni, amiből rájöhetne, hol is van, de egyszerűen úgy érezte, mintha egy teljesen más világba csöppent volna. Hirtelen bátyja ébredező hangját hallotta, és tudta, hogy óriási bajban van. Odarohant Seokjin-hez, letérdelt mellé és várta, míg bátyja magához tér az alvás utáni kábulatból, és reménykedett, hogy nem fogja nagyon leordítani a fejét.

- Taehyung - Seokjin hangja még rekedtes volt, megtörölte szemét és felült. Körbenézett, és csokoládébarna szemei óriásira tágultak. - Ho-hol a fenében vagyok? Hol van az ágyam? Taehyung, mi a fene ez? Értem én, hogy dühös vagy a tegnap este miatt, de ez nem jó vicc - Öccse szemeibe nézett, és amikor meglátta bennük az ijedtséget, Seokjin rájött, hogy nem testvére szórakozott vele.

- Bátyám.. Fogalmam sincs, hol vagyunk... - a fiatalabb fiú a sírás határán állt, és ő is egy nagyon rossz viccnek érezte az egészet, bár nem tudta, ki is az pontosan, aki szórakozik.

- Induljunk el valamerre. Vannak itt emberek, nem? Valaki biztosan meg tudja mondani, merre vagyunk. És ki tudna nemet mondani a Kim család fejének? - Seokjin felállt, méltóságteljesen leporolta ruháját, mormogott valami olyasmit az orra alatt, hogy micsoda szégyen, hogy egy híres, nemesi család fejének a földön kellett hálnia, majd elindult, Taehyung pedig követte. Ahogy kiértek egy forgalmas helyre, ahol rengeteg ember nyüzsgött, teljesen elképedtek a helyen, az emberek ruháin, az épületeken, azt sem tudták, merre nézzenek, mikor meghallottak pár lányt elég feltűnően sutyorogni a hátuk mögül.

- Úristen, ti látjátok? -
- Igeen, milyen jóképűek. Valami idolok lehetnek?-
- Nem tudom, szerintem inkább színészek. -
- Valami drámát forgatnak? Látjátok azokat a ruhákat? Teljesen olyanok, mintha a Joseon korból léptek volna ki. -
- Milyen sok pénzt tudnak beleölni a drámákba manapság. Tuti meg fogom nézni -
Fogalmuk sem volt, miről beszélhettek, és Seokjint rendkívül felháborította a lányok pletykálkodása, de legfőképpen szoknyájuk hossza volt az, ami mellett nem tudott elmenni megbotránkozás nélkül. Undorodva nézte őket.   

  Taehyung viszont már nem félve, hanem csillogó szemmel szemlélte ezt az új világot. Ahogy a hatalmas épületeket nézte, teljesen elbambult, és nem vette észre, hogy egy fiú éppen arra rohan és nem figyel, így nagyon hamar összeütköztek, Taehyung és az idegen fiú is a földre estek. 

- Annyira, annyira sajnálom. Hadd segítsek - állt fel hamarabb az idegen, és kezet nyújtott Taehyng-nak.

- Köszönöm. - Taehyung végignézett az idegenen, akinek ragyogó barna szemei és világos barna, szinte már narancssárga haja volt.

- Jól vagy? - kérdezte az idegen kedvesen, és Taehyung-ra mosolygott. Olyan mosoly volt az, amit Taehyung azelőtt sosem látott. Őszinte, gyönyörű, olyan szikrázó mosoly, ami még a napot is el tudta volna vakítani.

- Jó-jól vagyok.. Ki vagy te? - kérdezte, az idegen pedig elengedte a kezét.

- A nevem Jung Hoseok - mondta még mindig mosolyogva a fiú, Taehyung pedig halkan megismételte magában.

- Jung Hoseok... -  

~~~

Sziasztok <3 Remélem, tetszett nektek a 2. rész. 
Megtaláltok engem és ezt a sztorit Instagramon is @/my21stcenturyprince néven. További szép napot és jó olvasgatást ^^