My 21st Century Prince - Hungarian VHope Story

1. rész

  A Joseon korszak egész Korea talán legismertebb időszaka. Történetünk ebbe az időben, 1718-ban kezdődik a neves és tiszteletreméltó Kim család kastélyában. A családfő már évekkel ezelőtt meghalt, helyét pedig legidősebb fiának, a mindössze 19 éves Kim Seokjin-nak kellett átvennie. Seokjin teljes mértékben hasonlított édesapjára. Minden egyes mozdulata nemesi származását tükrözte, szeme jéghideg volt, tartása tökéletes, modora pedig kifogásolhatatlan, szépségéről pedig az egész környék ódákat tudott volna zengeni. Seokjin egyszerűen tökéletesnek bizonyult mindenben. A megboldogult nagyúrnak azonban volt még egy fia, aki nem éppen hasonlított rá vagy a bátyjára. Kim Tae Hyung, Kim nagyúr kisebb fia közel sem volt olyan kifogástalan, mint Seokjin, bár intelligenciájának mindenki csodájára járt. Rendkívül okos fiú volt, és gyakran érezte magát kalitkába zárt madárként, pedig mindene megvolt, amire bárki is vágyhatott volna, de neki ez nem volt elég. Taehyung éppen gondolataiba merülve feküdt a kertben egy hatalmas fa tövében, amikor egy szolgáló ment oda hozzá és mélyen meghajolt előtte.

- Bocsánatot kérek, drága úrfi, hogy megzavartam, de az Nagyúr látni óhajtja – hajbókolt még mindig az idősödő férfi, mire Taehyung felállt, és a férfi vállára tette a kezét. 

- Köszönöm – mondta a szolgára mosolyogva, majd szélsebesen szaladt a palotába, bátyja szobájába. Útja során temérdek szolgáló köszöntötte, hajbókoltak előtte, és elejtettek egy-egy olyan megjegyzést, hogy „az úrfi ha így rohan, el fog esni, és csúnyán meg fogja ütni magát, aminek a Nagyúr nem fog örülni". Taehyung végül bátyja hálója elé ért, bekopogott, és amikor engedélyt kapott a belépésre, benyitott.

- Áh, Taehyung, örülök, hogy itt vagy – Seokjin arca makulátlan volt, mint mindig, és ugyanazt a hidegséget és fenségességet tükrözte. Mintha porcelánból lett volna.

- Bátyám – hajolt meg Taehyung testvére előtt, majd felegyenesedett és ismét rápillantott. – Miért hívattál? –

 - Tudod, kisöcsém,már 18 éves vagy. Itt lenne az ideje, hogy egy feleséget válassz magadnak. Megannyi lány boldog lenne, ha hozzád mehetne, neked csak választanod kell egyet. Ha nem teszed, kénytelenek leszünk mi választani neked édesanyánkkal. – Taehyung teljesen lesújtva érezte magát. Sosem gondolkodott még a házasságon, nem is találkozott még sosem olyan nővel, aki vonzotta volna. Őt csak a könyvei érdekelték.

- Bátyám, tisztelettel, tudom, hogy jót akarsz nekem, de egyetlen nő iránt sem éreztem még semmit, nem tudnék még házasságot kötni. Még sosem voltam szerelmes. –

- Szerelmes? Mégis micsoda badarságokat beszélsz, édes öcsém? A szerelem nem házasság, a házasság nem szerelem. Ezt jól jegyezd meg. Most pedig menj. -

- De..de bátyám. - próbált volna ellenkezni Taehyung, de bátyja csak hátat fordított neki. 

- Nincs semmi de, Taehyung. Örülnék neki, ha a hét végéig találnál magadnak egy megfelelő arát. Nekem már van elképzelésem, ki lenne a legideálisabb választás számodra - Taehyung szemeiben egyértelműen ott volt a düh, amit nem is akart véka alá rejteni. Megelégelte bátyja örökös parancsolgatását.

- Nem, bátyám. Nem irányíthatod ilyen mértékben az életemet. Nem engedem. Elegem van ebből. Bár ne ebben az időben születtem volna. Itt mindenki olyan begyöpösödött, és nem látja, hogy az igazi értékeket nem a név vagy a származás rejti. Miért nem vagy képes ezt felfogni? A világ más országaiban már.. -

- ELÉG LEGYEN - rivallt rá végül öccsére a Nagyúr. Jéghideg porcelán arca dühtől égett. Taehyung még sosem hallotta kiabálni a bátyját, teljesen összerezzent, nem tudta, mitévő legyen. - Eredj a szobádba. Most! - Taehyung erre fogta magát és szó nélkül távozott bátyja hálóterméből, majd sietve a sajátja felé vette az irányt. Szemeibe könnycseppek gyűltek. Nem értette, testvére hogy lehet ennyire rideg és miért akarja, hogy ennyire feleségül vegyen valakit. A nagy sietség közben a fiú nekiütközött egy fiatal cselédlánynak, aki nagy puffanással ért földet.  

  - Na-nagyon sajnálom - Taehyung felsegítette a lányt, majd továbbindult, és a háta mögött a többi cseléd sugdolózása hallatszott. "Taehyung úrfi tényleg hozzáért?", "Jé, az úrfi mennyire nagyvonalú", "Az a szerencsétlen örülhet, hogy nem bocsátották el. Így az úrfi útjába állni. Hát nem tanult egy csepp illemet sem?" ehhez hasonló mondatok hagyták el az idősebb cselédek száját, a lány pedig csak fej lehajtva végezte tovább munkáját. Taehyung közben a szobájában leborult az ágyára és zokogni kezdett.

- Bárcsak.. bárcsak ne itt kellene lennem.. Bármelyik hely megtenné. A civilizált Anglia.. A szép Franciaország.. A civilizáció.. A találmányok, az írok, a költők, a színházak,amikről olyan sokat olvastam... Úgy vágyom rá.. Bárcsak a bátyám ezt megértené - Taehyung végül álomba sírta magát, ám álmait különös zajok zavarták meg. Lassan kinyitotta a szemét és arra eszmélt fel, hogy egyáltalán nem ott van, ahol elaludt. Felült, és egy sikátorban találta magát, maga mellett pedig bátyját vélte felfedezni,aki még aludt. Taehyung kikerekedett szemmel állt fel és ment a különös hangok irányába,és mikor közelebb ért, mozgó járműveket pillantott meg, amikben emberek ültek, akik olyan ruhákat hordtak, amiket eddig Taehyung még sosem látott.
- Ho-hol vagyok...? -  

~~~

Hi everyonee <3 Remélem, tetszett az első rész :* Ez a sztori fent van Instagramon, ahol megtalálhatjátok a többi részt is és folyamatosan teszem fel oda a folytatásokat. Ott @/my21stcenturyprince -ként találtok meg^^