My 21st Century Prince - Hungarian VHope Story

3. rész

  - Nos, Jung Hoseok, elmondanád, hol vagyunk? - lépett oda Seokjin, aki kétséget kizáróan mindent hallott.

- Természetesen Szöulban, hol máshol? - értetlenkedett a fiú, akinek már Seokjin és Taehyung öltözködése is fura volt, de nem akarta megemlíteni, mert faragatlanságnak tartotta volna.

- Szöul? - kérdezett vissza Taehyung. - Az meg hol van? Ilyen nevű helyről még sosem hallottam.-

- Na jó, azt hiszem, mégsem vagy jól. Nagyon megüthetted magad. Szörnyen sajnálom. - szabadkozott Hoseok, mire Taehyung csak elmosolyodott.

- Nem, nem, jól vagyok. Egyszerűen azért van ez, mert mi nem innen jöttünk. Csak itt ébredtünk fel. Mi.. - Taehyung folytatni akarta a mondatot, mire Seokjin szájára tette a kezét.

- Ostoba öcsém. Szerinted jó ötlet elmondani egy vadidegennek midnent? -

 - De hisz nemrég még te mondtad, hogy a Kim családnak senki sem mondana nemet, nem emlékszel? - mondta Taehyung.

- Ez a vezetéknevetek? Kim? - kérdezte Hoseok, mire Seokjin egy szúrós pillantást vetett felé.

- Ne szólj bele az öcsémmel való beszédembe. Ez csak ránk tartozik. -

- De bátyám.. -

- Nem, nem baj, ne aggódj. Úgy látom, jól elboldogultok, jobb, ha odébbállok. - mondta egy aprócska mosoly kíséretében Hoseok, majd odébbállt volna, de Taehyung megfogta dzsekije ujját.

- Ne menj, kérlek. Szükség van rád, Jung Hoseok. - kérlelte Taehyung a fiút, akit nem kellett tovább győzködni. Látott valami érdekeset a furcsa fiúban. A gyönyörű, hosszú, fekete haja, a csillogó szemei, a furcsa, történelmi ruhája, a kedves, mély hangja, mind-mind megfogta Hoseok-ot, és nem is tudta volna őket csak úgy otthagyni az utcán.

- Rendben. Azt hiszem, jobb lenne, ha eljönnétek hozzánk, és elmesélnétek mindent. Nem lakom messze. - Taehyung a kedves gesztus hallatán elmosolyodott, majd bátyjára nézett, aki csak megforgatta a szemeit és bólintott egy aprót, jelezve, hogy beleegyezik ebbe, majd a 3 fiú elindult Hoseok otthona felé. Egy többemeletes épülethez értek, amire Taehyung rá is csodálkozott, ilyen hatalmas házat sosem látott, még a nemesi paloták sem voltak olyan magasak, mint az az épület. A liftben egy kisebbfajta káosz alakult ki, Seokjin be sem akart szállni először, mert meg volt róla győződve, hogy Hoseok így akarja elfogni őket, de végül valahogyan mégis felértek a 3. emeletre.

- Ez az. Itt lakom 2 barátommal. Nem tudom, hogy itthon vannak-e, de ha igen, ne ijedjetek meg, nem fog bántani egyikük sem. - Mondta Hoseok biztatóan, mad beléptek a lakásba.
- Jiminie. Yoongi Hyung. Megjöttem - kiáltotta el magát Hoseok, amire 2 fiú jelent mg előttük. Egyikük mentazöld hajú volt, és a szemei hasonlóan hidegek voltak, mint Seokjin szemei, a másik fiúnak narancssárgás haja volt, viszont ő egyáltalán nem látszott ridegnek, sőt, nagyon kedves mosolya és barátságos arca volt.

- Mi az, Hoseok, kik ők? - kérdezte a narancs hajú.

- És milyen vicces ruhájuk van - folytatta a mentazöld hajú, majd karjait a másik fiú köré fonta, és közelebb bújt hozzá.

- Vá-várjunk egy kicsit... Azok ketten ott... - Seokjin a sokktól nem tudta befejezni a mondatot, és amikor Hoseok összenézett barátaival, mind tudták, hogy mit akar.

- Ez undorító - tört ki belőle, majd kiviharzott a lakásból, a négy fiú pedig csak bámult utána. 

~~~

Hellooo~ Remélem, tetszett ez a rész^^
Megtaláltok engem és ezt a sztorit Instagramon is @/my21stcenturyprince néven. További szép napot és jó olvasgatást ^^