Emlékek ~Jungkook ff.~ ~BEFEJEZETT

4.

Eltelt két hét azóta. Ismét üres volt a hűtöm. Más üzletbe szerettem volna menni, de csak a szokásosban voltak olcsók a termékek. Én pedig elég szűkösen éltem, nem engedhettem meg magamnak a drágább ételeket.
Kis idő múlva elindultam. Reménykedtem, hogy ott leszel.
Nem tévedtem. Ott voltál.

Ott álltál és koncentrálva tanyulmányoztad a narancsokat. Egy zacskó volt a kezedben, a másikban pedig egy hatalmas nyarancs, amit párszor megforgattál. Csillogó szemekkel nézted a gyümölcsöt, majd beraktad a zacskóba. Csodálattal figyeltelek téged és gyönyörű szemeid, amik kesőbb újra enyéimbe kapcsolódtak. Nem pillantottam félre, tartottam a szemkontaktust.

Elszántságot tükrözött tekinteted. A narancsokkal telepakolt zacskót leraktad és kezed a fekete maszkodhoz emelted. Óvatosan lefejtetted azt és elém tárult gyönyörűbbnél gyönyörűbb arcod, hófehér bőröd. Szemeimben könnyek gyülekeztek, amiket nagy nehezen visszanyeltem. Más lány sikítozott volna és a nyakadba ugrott volna, de én más voltam. Én nem idolként tekintettem rád.

Meg nem szakítva a kontaktust, vetted le kapucnid is. Sötétbarna hajad borzosan állt fejed tetején, ami még hétköznapibbá tett téged.
Erősen beharaptam alsó ajkam, amit te a szemeiddel követtél. Tekinteted sokáig ajkamon állapodott meg, majd újra felnéztél könnyektől csillogó szemeimbe. Nem ismertél engem, hogyan is ismerhettél? Én csak egy rajongó voltam a sok közül. Mégis rám mosolyogtál. Lehajtva a fejed, mosolyogtál elfojtottan orrod alatt. Aranyosnak gondoltam ezt, egy aranyos nyuszi fiú voltál, ahogyan fejed felemelve kissé felhúztad orrod.

- Szia. - tátogtad, szépen ívelt ajkaiddal

Nem hittem el, hogy hozzám szóltál.
Szerényen felemeltem a kezem és intettem egyet neked. Apró ujjaimmal görcsösen szorongattam pullóverem ujját. Izgatott voltam. Ott álltam előtted. Ott álltam és csak mélyen elmerültem sötét íriszeidben, amíg csak lehetett.