Egy nap megtanítottál festeni. Többé kevésbé. Egy rendes vonalat sem tudtam húzni, nemhogy egy egész tájat fessek. Persze, te ezen jót mulattál, aminek én nagyon örültem. Láttalak nevetni. Angyali hangod volt, nem csak éneklés közben. A te hangod adott nekem erőt, JeongGuk. El tudod ezt képzelni? Azon a nap az ablakon kinézve tanulmányoztad a csodaszép tájat, hogy letudd festeni. Csodálattal figyeltelek, ahogy ajkaid elnyitva koncentráltál. Kezed kecsesen húzta a különböző nagyságú vonalakat a vászonra, amik később egy teljes festményt raktak össze. Jutalomként egy festék csíkot húztam az arcodra, amit te visszaadtál nekem. Aznap sokat nevettünk, ölelkeztünk és ahol csak tudtál, csókoltál és pusziltál. Életemben nem voltam még olyan boldog, mint akkor.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Emlékek ~Jungkook ff.~ ~BEFEJEZETT
Romantizm"Egy elérhetetlen, mégis szerethető személy volt ő. Te voltál az. Jeon JeongGuk."
